Author
Szöveg: Archives
April 2020
Categories |
Back to Blog
Nem könnyű ma vezetőnek lenni - annyi a változás és annyira kevés a felfogható megoldás.
Az egyik út a talpon maradásra a tudatosítás. A sok jó szándékú vezetőnek ennyit mindenképpen érdemes megtenni. (A rossz szándékúakról most nem beszélnék :) Az egyik út az, hogy mit mondunk magunkról. És mögötte: mit gondolunk. A cucliban annyit hallottam, hogy "nyílt, őszinte kommunikáció", sokszor olyan szervezetekben, helyzetekben, amikor ebből semmi nem volt igaz, hogy ma is kételkedve fogadom, amikor hallom. Önkéntelenül mondják, amikor a saját házuk tájáról valami jót akarnak mondani, de nekem, társul hozzá az az érzés, amit nem tudok feledni és ezért azt kérem, gondolkodjanak el: amit lehet, hogy csak mondanak és lehet, hogy komolyan is gondolnak, talán nem is annyira úgy néz ki mások számára. Az őszinte kommunikáció lényege, hogy nemcsak hatalmi pozícióból gyakorolható, és nemcsak akkor, amikor mi akarunk valamit elmondani. A saját őszinte szavaink mellett a legfontosabb benne a meghallgatás, amire lehetőséget és időt kell teremteni. Ami szintén megfontolandó, amikor arról beszélünk: "nálunk a legfontosabb az ember": Van ahol így van, máshol az első pillanatra látszik, hogy minden fontosabb az embernél, ám megtanultuk, hogy ezt kell mondani, mert jól hangzik. A szervezeti kultúrának nagyon jót tesz, ha a hasonló kijelentéseket végig gondoljuk és megbeszéljük és megpróbáljuk valós tatalommal megtölteni. Ne mondjuk, hanem csináljuk. Mondják mások rólunk, akkor jó. A mai munka világában nehéz emberi kultúrát kialakítani és fenntartani. A legtöbbünk vágyik rá, de meg is lepődünk tőle, nem mindig tudunk vele mit kezdeni. Húsz évvel ezelőtt egy olyan vállalatnál dolgoztam, ahol a szakmaiság és a teljesítmény volt a fő, és vállaltan fontosabb, mint az emberek. Az emberi gesztusokra nem volt támogató a környezet - ebben nehéz megmaradni és nem is tudtam. A hangzatos mondások tartalmát gondoljuk át, és azt is, mit tehetünk embereikért és tudatosan tegyük is, amit jónak tartunk. Ne építensünk visszafejlesztő szervezeti kultúrákat. Ami leépít, az a haszonelvűség mindenek fölé emelése. Néha el kellene gondolkodni, hogy valamit önmagáért, másokért is lehet és kell tenni, "élni", ahogy a költő mondja "jutalmazhatatlanul": Minden tiszteletem azoké, akik ezt teszik, mert vannak, szerencsére ....
0 Comments
read more
Back to Blog
CSODAVÁRÁS11/2/2018 Van, amikor belénk hasít valami. Velem sokszor, de rohanok és nem állok meg, hogy rögzítsem, elmúlik.
Felvillan egy emlék: egy barátommal társalogtunk a Duna-part ("arab követségnek" titulált) hajóvárójának presszójában, amikor felbukkant egy harmadik társunk. Észre sem vettük, hiszen úgy tudtuk, nincs a városban: nem hittük, hogy ott lehet - szó szerint nem hittünk a szemünknek. A mai világban zajló eseményekkel kapcsolatban sokszor nem hisszük el, amit látunk. Másfelől egyszerű eszközökkel akarunk megoldásokat találni, hiszen csak akarni kell. A hit csodákra képes. A csoda-piacon konjunktúra van: a kinálat nem tudja kielégíteni a keresletet. Széles a választék: az interneten kersztül a szemedbe nézéssel gyógyító "guruktól", a "mindenre-képes-lehetsz-ha-ezt-teszed" kócsokon át, a szorult helyzetre számozott listákat ajánló és posztoló okostojásokig. Megállít a kérdés: 'vajon"? Látjuk a problémát? Tudjuk a megoldást? Igazán hisszük, amit mondunk? Örülök, amikor valakiben megérzem az igazi hitet. Nincs jó érzésem a mutatványok láttán. Problémáink megoldásának tudásával tetszelegni könnyű. A mai világ annyira bonyolult, hogy álljunk meg, ha úgy gondoljuk, mi látjuk, mi a megoldás, hogy alakul ki a rend. A társadalmi gyökérokok annyira mélyek, hogy az egyéni hit már kevés - annak ellenére, hogy keretez és vezet minket. Még annak is nehéz, aki hisz. Hát még annak, aki semmiben sem hisz, Tisztelem azokat, akik minden nehézség ellenére teszik a jót, segítik a többieket. Bárcsak csoda történne és ők lennének többségben. Mutatványosokból túl sok van - hiszen, mint Simon Weil megállapította, mi sem könnyebb, mint képzelt hittel szeretni az Istent.
Back to Blog
EGY8/4/2017 Szeretem azt a szót, hogy EGY.
Jelenti a darabszámot, ami mindenki maga a világegyetemben. Külön és különbözően. Azt is jelenti, hogy minden összefügg, egyek vagyunk, sokan, közösen. A tenger cseppje ugyanaz, mint a tenger. Mindenki külön számít is és vissza tud hatni a nagy egészre. A problémáink közös voltát viszonylag kevés gondolkodással és odafigyeléssel meg lehet érteni és át lehet érezni. Tenni ellene már más. Szerencsére egyre többen tesznek, és nem állítja meg őket a kishitűség: hogy mit is jelentek én egyedül. A világ legeldugottabb helyén is belebotlik az ember egy műanyag palackba. Az el nem bomló hulladék termelődése ellen sokan tesznek és ez csak egy a sok tényező közül, amely a környezetünk elpusztulását próbálja megakadályozni. A vállalati és intézményi szervezeti életben is mindenki számít. És mindenki tud tenni egy kis lépést. Ezt ne feledd. És lépj elsőként.
Back to Blog
az ügyfél élmény7/30/2017 Az ügyfél élmény jelentését két példa kapcsán mutatom be. Nem hazai példák, hanem a vállalkozás őshazájából származnak.
Az egyik egy vállalat, amelyiktől internetes szolgáltatást veszek igénybe. Egy számomra érthetetlen lépésüket próbáltam értelmezni és nagyjából azt a választ kaptam, hogy "csak", "így van, mert így van". Ezt én már tapasztaltam elégszer hosszú életem során, de megszokni, elfogadni továbbra sem tudom; nem nyújt olyan élményt, amit tartósítani akarok magamban :) A második egy gitárossal történt, aki világsztárral játszott együtt fiatal korában, majd saját jogán kisebb fajta sztár lett ő is, és akit láttam játszani én is régebben. Egy közösségi felületen írtam neki és ő maga válaszolt, röviden, de kedvesen. Ez az élmény nagyon jó, ezt akarom, még többet is belőle! Az első esetben a vállalat velem találkozó képviselőjét Customer Success Managernek (Vevő siker menedzser) hívják. Na, ettől leesett az állam, mert még mindig meglepődöm a corporate bullshitting (vállalati süketelés) kifogyhatatlan voltán. Azonban legkevésbé sem éreztem magam sikeresnek. Amit éreztem, hogy semmibe vesznek. Amit gondoltam, az volt, hogy bevételi forrásnak tekintenek, semmi több - és nyilván, ha nem veszem többé igénybe a szolgáltatásukat, nem lesznek túl szomorúak. Miközben a vállalati világ tudományként, vagy legalábbis új szakmaként állítja be a "vevőkezelést" - az új kulcsszó a CX: Customer Experience (Vevői élmény) - itt már mindent vizsgálnak a kattintás-konverziótól a marketing anyagok színvilágának mikroorganizmusain keresztül a "megtartásig", és hatalmas projektekben "megbípíárolják" a vevő folyamatokat - talán a vevő ugyanolyan távol marad tőlük lélekben, mint eddig volt. Elmondom, mi az igazi vevő élmény: amikor embernek érzed magad és nem pusztán bevételi forrásnak. A második esetben ez történt velem, hagyományos, szívmelengető értelemben.
Back to Blog
A SZAVAK JELENTŐSÉGE7/27/2017 Nyelvében is él a nemzet. Megtartó, közösségképző erő, kulturális lenyomat. A beszéd a munkánkban is nagyon fontos és legjobb, ha arra készülünk fel, hogy minden, amit kimondunk, máshogy is érthető, mint amit mi közölni akartunk vele.
Jó lenne, ha pontosan tudnánk fogalmazni és szépen beszélni. Még jobb lenne, ha azokban a szakmákban, amelyeknek alapvető tartalmi eleme, közege a szép és helyes szóhasználat, fogalmazás, törekednének erre az ott dolgozók. Talán erősödik az a jelenség, hogy ezekben a szakmában sem ügyelnek a szabatos és választékos beszédre. Egy világverseny eseménye után az egyik sportolót megrohanja a sajtó és valaki ezt kérdezi: "a döntőben is full izomból nyomod majd?" A kérdezett sportoló megrökönyödik, majd elmagyarázza, hogy ez furcsa kérdés, például szakmai szempontból is. Álljunk meg egy pillanatra és ízlelgessük ezt a mondatot. Az talán már nagy elvárás manapság, hogy egy vezető sajtóvállalat munkatársa értsen ahhoz, amivel kapcsolatban kérdez. Ám az, úgy tűnik, még nagyobb ritkaság, hogy szépen beszéljen magyarul. Talán ma már az is idejétmúlt, hogy a különféle tömegközlési eszközöket újságírásnak tekintsük. Amit és ahogy mondunk, azzal nemcsak magunkat, hanem azokat is minősítjük, akikhez szólunk. Lehet, hogyha belegondolnánk, mit és hogyan ért meg, és mit indít el benne, körültekintőbben választanánk meg szavainkat. Mert minden félreérthető. Ahogy a klasszikus vicc szól: "Anyaaaa, nézhetem a tévét??!!! - Persze, fiacskám, csak ne kapcsold be!"
Back to Blog
a lélek védelmében7/19/2017 Amennyiben a gépesítés továbbra is ilyen ütemben folytatódik, szólnak az előrejelzések, munkások tömege lesz munka nélkül, mivel mindent, amit lehet, gépek fognak csinálni helyettük.
A gépek felhasználása orvoslásban (pontosabban tud műteni mint az orvos), klímakutatásban (olyan helyekre tud lemenni, ahová az ember nem), katasztrófahelyzetekben (kihozza a bentrekedtet onnan, ahonnan az ember nem tudja), az ember felszabadítására (bonyolult, gyötrő fizikai munka egyszerűsítése) és hasonló célokra, üdvözítő. Amennyiben a gépek bevetése pusztán a munkahatékonyság megtöbbszörözésére irányul, és emberek tömeges helyettesítésére, akkor ne gondolkodjunk reflex-szerűen. Hiszen aki támogatja a kapitalizmust, annak egyértelmű, hogy a vezetők, tulajdonosok kihajítják (elengedik) munkásaik seregét, ha géppel megsokszorozzák a hatékonyságot. Ha az emberek helyett már döntően gépek fognak dolgozni, elvész a szervezetek lelke. Ez már így is folyamatban van, az individualizmus és az elszigetelt, magányos munkavégzések következtében már most is kihívás a vezetők számára megtartani a közösséget, a szervezeti ént. A vezető előbb gépekkel fog dolgozni, majd őt is kicserélik gépre. Ha nem, akkor is hatalmas tömegek kerülnek ki a munkából - és, bár elit cégek vezetői, tanácsadók, guruk biztatják őket, hogy készüljenek fel, hogy mást kell csinálniuk és örüljenek, hogy végre kitalálhatják, mit kezdjenek a felszabadult idejükkel - sejthető, hogy többségük nem fog visszatalálni a munkaerőpiacra, és nem fog rálelni korábbi énjére sem. A tengődő tömegek lelki és szellemi visszaesése megroggyanthatja a társadalmakat és erre nem vagyunk felkészülve. Aki még dolgozik, az pedig egyre inkább kerül gépekkel interakcióba, mint emberekkel, ez szintén hat a lélekre és az agyra - a gépek felülkerekedése megöli a szervezeti lelket és pusztítja a megmaradt emberekét is. Arra kérlek titeket, gondoljátok végig, vajon automatikusan a hatékonyság (profit) érdeket kell-e ez esetben előtérbe helyeznünk. A szervezeteknek van más küldetése, értelme, eredménye is: emberi közösségek létrehozása, fenntartása és gyarapítása. Ha ezt nem vesszük figyelembe, lehetséges, hogy nem tudjuk megelőzni az emberek tömeges összeomlását és ezen keresztül a társadalmakét.
Back to Blog
EGY HAJÓBAN A HAJÓTÖRÉS FELÉ7/13/2017 Ez igaz-e: ha egy hajóban evezünk, csak akkor kerülhetünk el egy hajótörést, ha együttműködünk - egy rendszert alkotunk?
Tegyük fel, hogy van egy rendszer hazánkban, amely mindannyiunkat érint és ezért együtt ülünk a hajóban. Tegyük fel, hogy erről a rendszerről mindenki tudja, hogy minden elemében problémás, és egyáltalán nem alkot rendszert, amennyiben együttműködés a rendszerelemek között csak véletlenszerűen, illetve öntörvényűen jön létre. Tegyük fel, hogy ez a rendszer refeudális, ezt mindenki tudja és érzi. Tegyük fel, hogy erről nagyon eltérő mértékben beszéltünk őszintén és még kevésbé cselekedtünk ennek megfelelően. Tegyük fel, hogy a diszfunkcionalitás már áttörte a határértéket és robbanás előtt (közben? után?) vagyunk. Tegyük fel, hogy mindenki tudja, a rendszer sem nem ügyfélközpontú, sem nem emberközpontú, hűbérurai maguk is tönkremennek benne. Ezek után egyértelmű, hogy sürgősen változásoknak kellene megtörténniük, nem? Tegyük fel, hogy racionálisan mindenki tudja: így, ebből hajótörés lesz, ám akik ezt akarattá tudják fordítani, még nem érik el a határértéket. Itt kellene egy adásszünet: akik akarnak és tudnak tenni, egyezzenek meg a minimumban és azonnal fordítsák akciókká.
Back to Blog
VISELKEDÉS7/8/2017 Egy bizonyos nemzet fiainak/lányainak viselkedéséről lesz szó és a neveltetés egyik kulcs-intézményéről, az iskoláról. Is.
A minap egy kisváros polgármestere elnézést kért a lakóktól a településen zajló állapotok miatt, tudniilliik egy bizonyos nemzet sarjai rendszeresen pusztító viharként csapnak le rá minden nyáron. Az elöljáró az illető ország vezetőihez fordult segítségért. Aki megfordult nyáron valamelyik déli üdülőhelyen, vagy éppen egy kelet-európai főváros bulinegyedében, találkozott már ennek a dicső nemzetnek fiatal képviselőivel, akik nem restek minden lehetséges gusztustalanságra, ha el akarják magukat engedni. Ebben az országban a gyerekeket nem fegyelmezik, ennek a következménye látható, ha beszabadulnak valamilyen (nyaraló)közösségbe (is). Itt az iskolai autonómia is magasabb fokú, mint mondjuk nálunk. Egyes szakemberek szerint az iskolai önállóság szabad és felelős polgárokat nevel. Van olyan szakember is, aki szerint a nevelés, úgy ahogy van, felesleges, elég szeretni és támogatni a gyerekeket. Akkor hogy alakul ki az a viselkedés, ami mégis csak elfogadható egy bizonyos tágabb közösség számára? A nemzeti kultúrában mitől alakul ki egy viselkedésforma? Ez érdekes kérdés a szervezetek életében is, ahol szintén arra törekszenek a vezetők, hogy valamely követendő viselkedéskészletet fenntartsanak. Nem tudom, hogy a szabadság és a szeretet elegendő-e ehhez. Te mit gondolsz? Megtiszteltsz, ha elmondod.
Back to Blog
MIBEN HISZEL?7/8/2017 Nemrég írtam a hitről.
Úgy jó, ha elmondom, én miben hiszek, így tudhatod, hányadán állsz velem, ha közös ügyünk lenne. Hiszek a világrendet alakító felsőbb énben, ha úgy tetszik, istenben. Hiszek a világban. Hiszek a szervezetekben önálló életre kelő animában. Hiszek az emberi jóságban és együttműködésben. Hiszek értelem és érzelem egységében. Te miben hiszel? Megtisztelsz, ha elmondod.
Back to Blog
"ÜZEMEN KÍVÜL"6/21/2017 A címben idézett felirat éktelenkedik a lift felett. Hol? Buda egyik legmenőbb bevásárlóközpontjának alagsorában. Mióta? Egy hete...
Itt hagyok kedves olvasómnak egy káromkodási szünetet. Addig elmondom, hogy csak a parkoló szinten látható a felirat, a többi 5 szinten nem írták ki, ott aki várakozik ugyanennél a liftnél, csak tapasztalja, hogy a jó égnek sem akar jönni. Ki az a vezető, aki ezt eltűri? Mit gondol az ügyfeleiről? Ki az a szakmai felelős, aki ehhez a nevét adja? És, aki nyilván értelmesen el tudja magyarázni, miért történik mindez és (feltehetően azt is, miért idióta - elégedetlenkedő, stb. - aki ezt szóvá teszi. Aki nekem a magánszektor mindenhatóságáról beszél, az gondolkodjon el sürgősen. Mert ugyanebben a szektorban történik, hogy a belvárosi szállás-komplexum vezetőségének eszébe sem jut, hogy a munkatársakat be kellene jelenteni a tb-nél és munkaszerződéssel foglalkoztatni. Most hagyok egy kis röhögési szünetet. Közben lefestem azt a képet, amikor az az autómosó tulajdonos, akihez évek óta járok kocsit mosatni, múltkor, amikor beálltam eléjük, éppen telefonált és a kezével hessegető mozdulatokat tett a munkatársának, hogy hajtson el, mert nincs hely. Ha a hasonló eseteket telekommunikációs, javítási-szerelési, építkezési, vendéglátási .. stb stb iparágakban el akarnám kezdeni sorolni, a napom elmenne, és lehet, hogy nemcsak ez, hanem a következő is... Ezzel biztos nem vagyok egyedül, ugye? Egy egész világ van itt "üzemen kívül". A kétségtelenül agyonterhelt, összezavarodott, megfeszülő vállalkozók, vezetők néha megállhatnának saját maguknak egy kis "üzemszünetet" adni és igazából, nem lózungok szintjén elmerengeni a vevő, az ügyfél fogalmán. Ez az elvont fogalom testet és lelket kellene öntsön. A többi már menne magától vagy egy kis segítséggel. |
