A kritikai gondolkodás a munka világával foglalkozó előrejelzések szerint a következő évek egyik legfontosabb képessége. A World Economic Forum 2025-ig tartó előrejelzésében a 10 legfontosabb szervezeti kompetencia tagjaként szerepel, párban az -elemzéssel. 

Mit is jelent a kritikai gondolkodás?
Az Európai Unió DISCO rendszere, ami közel 200 ezer munkahelyi kompetenciát rendszerez és magyaráz, nem ad meghatározást.
Az ONET, az amerikai munkaerőpiaci támogató szervezet szerint e képesség azt jelenti, hogy logika és észérvek mentén tudjuk azonosítani az alternatív megoldások erősségeit és gyengeségeit, következtetéseket levonni és problémák megközelítéseit látni.
Ez utóbbi rendszerben a kritikai gondolkodás és elemzés kompetencia csoportban még a nyomon követés (monitoring) is szerepel, melynek lényege, hogy magunk, mások és a szervezet teljesítményét nyomon tudjuk követni és értékelni, és ez alapján beavatkozásokat javasolni.

Ha mélyebben belemegyünk, e képesség segítségével megérthetjük az egyes ötletek közötti kapcsolatokat (írja például a skillsyouneed portál), el tudjuk dönteni egyes érvek relevanciáját, érvrendszert tudunk felépíteni, észre tudjuk venni az érvelés inkonzisztenciáit, fel tudjuk fedezni az érvelések mögött meghúzódó szándékokat.

Tehát, ha erre akarjuk képezni magunkat, nem elég erősíteni, amit már eddig is tudunk: hőzöngeni, kritizálni, vágyott vagy elhitt igazságokat valóságként beállítani. Talán, aki bírja ezt a képességet, ügyel arra, hogy meg is értesse magát.

hamarosan megjelenő munkafüzetünkben összefoglaljuk a szervezeti kommunikáció alapjait: szisztematikusan, nemcsak szemezgetve

addig is példálózzunk

Pl: "hétfőtől leállnak a szolgáltatások"

1:
Főnök, ez mit jelent konkrétan?
Igazad van, bocs, ezt még pontosítjuk, mondd azt, hogy bizonyos szolgáltatások leállnak, részleteset később
( HURRÁ, ez így korrekt)

2:
(nem kérdez, habár nem érti, felolvassa, ahogy le van írva)
kérdés hegyek. hogy konkrétan mi.
(érez, amit érez, gondol, amit gondol
nyilván tud érezni, hiszen nem gép
nyilván tud gondolkodni, hiszen kiváló kognitív képességű ember.)
(ám mivel nem kérdezett, habár érezte és tudta, hogy mi jön,  hát ez van)
(NEM HURRÁ, nem korrekt)

Kisiskolás vagyok, de tudom, mi az igazság. Elmondom neked: a gyerekek meghalnak az iskolában. A gyerekek nem akarnak iskolába menni, de a felnőttek kényszerítik őket, hogy menjenek. A gyerekek megölik egymást ott. Én már nem megyek oda. Youtube csatornát nyitottam és onnan beszélek a fiatalok gondjairól. Apám megengedte, mert támogat abban, hogy más legyek, mint a többiek.

Összevesztem gyerekkoromban a szüleimmel és bezárkóztam a szobámba. Évekig ott éltem és soha nem nyitották rám az ajtót. Akkor egy nap széttörtem. Anyám a másik szobában már azon dolgozott, hogy segítsen rajtam, olvasgatta a szakirodalmat. A széttört ajtót összeragasztottam, kiállítási tárgy lett belőle.

Tinédzser voltam, ahogy nőttem, elkezdtem nem enni. Nem mosdottam. nem csináltam semmit. Szüleim szóban bántottak, nem tudták, mi van velem, szégyelltek. Hallottam, ahogy a bátyám megkérdezi, megöljön-e.

Kimaradtam az iskolából és nem járok el sehová. Anyám a másik szobában él. Én 30 éve vagyok itthon. Internetes sakkozással telnek napjaim. Kezdetben mérgesek voltak rám és szégyelltek. Hogy nem megyek dolgozni. Nem tanulok. Nem akarok emberek közé menni. Senkiben nem bízom, csak a kutyámban. Ám ő meghalt tavaly.

Nem tudom, jobb-e vagy rosszabb-e az életem, hogy nem megyek sehova itthonról. Nagyon fura visszagondolni, milyen hamar elszállt néhány évtized, talán mert mindig ugyanaz ismétlődik a napjaimban.

Millióan élünk így. Évente pedig tízezren eltűnnek, nem találják őket.

Tágabb környezetben: országom évek óta a társadalom 5.0-ás változatán dolgozik, amely minden embernek kényelmet, életerőt és magas életszínvonalat teremt. Ezt leginkább a technika teremti meg. A társadalmi gondolkodások, elvárások változásáról nem tudok.

Hallom, van a világban egy folyamat, vissza a távmunkába, társadalmi távolságtartás és egyebek. Akkor én jól csinálok valamit, biztos.

(a bejegyzés megírásához az inspirációt részben az Al Jazeera The Age of Social Withdrawal videója adta, másrészt pedig a híráradat)

Apa, te mit csinálsz?
Most éppen írok.
Mit? 
Egy blogbejegyzést. 
A gépen?
Igen. A honlapomra. A blogomra.
Miről?
A gondolataimról.
Ide írogatod mindig?
Igen, amikor van mondanivalóm.
És miről szól?
A szervezeteken belüli életről és azok vezetéséről.
Tudom, hogy a foglalkozásod tanácsadó. Tehát nem vagy doktor. Ne szervezetezz nekem :)
A munkában is vannak szervezetek. Ha egynél több ember egy közös munkán dolgozik, akkor már szervezetnek hívhatjuk őket.
És ők akkor együtt vannak egész nap?
A munkahelyük közös, de lehet, hogy nem együtt vannak, hanem távol egymástól és online kommunikálnak.
Mint én most a suliban. És csak azokkal foglalkozol, akiknek a munkahelyük ugyanaz? 
Nem, lehet, hogy összeverődtek egy projektre például. 
Az nálunk is van, tudom mi az. Határidőre meg kell csinálni egy feladatot.
Igen, a lényege pedig az, hogy másokkal közösen, együtt dolgozva.
Csak én sokszor nem tudom, mi értelme a feladatnak.
A munkában is így van. Sokszor érzi ezt mindenki. Lehet, hogy abban tudok segíteni, hogy ezt az értelmet megtalálják.
Már ha van. Nem minden éretelmes, Apukám.
Ez már csak így van. Ami értelmes viszont, az lelkesítő tud lenni.
És te lelkesíted az embereket. Nekem olyan kis savanyújóskának tűnsz....
OMG !!!! LOL !!!! Honnan ismered ezt a kifejezést?
Sok mindent tudok, amit te nem is gondolnál... 
Na látod, ha ügyes vagyok, kiderül az is, hogy akikkel dolgozom, mit tudnak.
És azzal mit érsz?
Egyrészt kiváncsi vagyok, szeretek megismerni sok mindent - remélem, ezzel te is így vagy.
Látod, én is. És kérdezek is. Te is szoktál, ugye?
Szoktam. És remélem, tudok is.
Jól van, idáig értem. Dolgozz tovább, nem zavarlak...

(természetesen nem tudok tovább dolgozni. Nem látom az arcán, mit gondol rólam. Megkérdezni meg nem merem :)

A minap egy intézmény portásával beszédbe elegyedve megörültünk, hogy mindketten jobban szeretjük az amerikai focit (american football), mint a "rendes" focit (soccer). Egyre növekvő kisebbsége a magyaroknak rajongóvá válik. Én is egy erős másfél évtizede.
Ennek a mikro közösségnek az egyik legfontosabb napja minden év február első vasárnapján a Super Bowl (illetve egyre többünknek január második hétfője, a College Football nemzeti döntő).

A Super Bowl az amerikai lakosság (többségének) olyan, mint a levegő, az egyik legfontosabb életelem.
Ezért a jelenlegi járványhelyzetben is két dolog biztos volt: egyrészt, hogy nem jétszhatják üres nézőtér előtt (kb. harmad ház volt, 25 ezer fő), és hogy előtte, utána az emberek hatalmas tömegekben fognak mindent csinálni, ami a meccsel jár, kivéve a "távolságtartást".
Jóindulatúan feltételezhetjük, hogy mindennek ellenére minden egyebet megtettek a védekezésért :)

Ami szintén nem maradhat el, ha már a profi liga nagydöntője zajlik: az ún. half-time show (félidei műsor). Ami nem virtuális volt, mint a koncertek manapság, hanem élő. 
Amikor a koncert megkezdődött, összeszorult a gyomrom. A rengeteg ember, díszlet, hangtechnika, fényeffektusok, tüzijáték közben nem tudtam megállítani magamban a feltoluló kérdést: minek? Minek erre rengeteg pénzt pazarolni, és kvázi-ünnepi hangulatot kelteni, amikor halottak, betegek, társadalmi krízisek, gazdasági zuhanórepülések, munkanélküliség, kimerülő erőforrások jellemzik a mostani világunkat. Nem lehetett volna esetleg ezeknek a borzalmaknak kapcsán visszafogottan emlékezni, akár a szomorúságunkat megjeleníteni? A show tényleg annyira a kultúra része, hogy nem tudunk lemondani róla?

Igen, ez a sportesemény üzleti vállalkozás, tudom. 
A profiligában a sportesemény olyan, hogy a játék, a meccs csak egy elem - folyamatosan villognak, harsognak a kivetítők, helyszíni reklámok - a játékot pedig a tévé reklámszünetek legalább annyira struktúrálták, mint a meccs lefolyása.
Az állandó zörej elnyomja a gondolatokat. A helyszínen a folyamatosan üvöltöző műsorvezetők, és kivetítőkön pergő videók, a minden lehetséges szünetben daráló zene. A tévék előtt a minden szünetben folyamatosan ömlő reklámok. (A Super Bowlban ezekből sokkal több van, hosszabbak a kereskedelmi szünetek.) 
Az, hogy a zaj mikor rombolja szét az agyunkat, egyéni érzékenység kérdése. 
Az, hogy a show fontosabb-e minden másnál, kulturális jelenség - mindenki megfigyelheti magán, mennyire éli ezt át és azonosul vele.

Érzéketlennek tartottam ezt a félidei showt, és a meccsre aggatott reklám-áradatot. (Az egy külön téma, hogy a hirdetők jelentős része a járványhelyzetben felkapott témákat lovagolta meg - ezzel foglalkoznak üzleti és marketing elemzések.) Nekem jobban tetszett volna, ha abban tudnak megegyezni a felek, hogy legyen csendesebb szünet. 

Minden bizonnyal túlzó leegyszerűsítés azt mondani: egy év alatt semmit sem változott a pénzteremtés, a gazdasági növekedés, a kapitalizmus mint vezető érték.

​Ezek a fenti sorok lehet, hogy kissé zavarosak voltak. Fájdalom van bennem.

A vírushelyzet képünkbe, gyomrunka, agyunkba, lelkünkbe robbant. A változások tengerében is a legfontosabb változási helyzet keletkezett.
Másfél évtizede különböző szervezeti környezetben tanított, alkalmazott modellünket csapatunk, partnereinkkel folytatott megbeszélések, műhelyek során megkisérelte alkalmazni a 2020-as évet nagyrészt jellemző brutális változási helyzetre.
Egy első közelítésű diasorban foglaljuk össze a gondolatainkat: - először a modell általános elemei, majd annak alapján a vírushelyzetre alkalmazása következik.
A kedves olvasót kérjük vegye figyelembe a kvöetkező kiegészítéseket:
1) nem állítjuk, hogy a változásmenedzsmentnek nincs más, akár ennél jobb modellje (nem ez a lényeg)
2) nem használjuk a "válság" kifejezést, mert mintahogy a szakmánkban devalválódott a "coach" fogalma, ugyanez történt most a fenti kifejezéssel tágabb környezetben
3) feltételezzük, hogy az érzelmi-pszichológiai károk súlyossága és kiterjedése jelenleg jéghegy csúcsaként látszik 

A bejegyzést frissítjük és az észrevételeket, gondolatokat megköszönjük

Az Amszterdam stratégiai, doughnut economy - alapú fejlesztését megalapozó projekt egyik eredménye a prosperáló város portréja (korábban már több más város fejlesztésénél is kipróbálták e gyakorlatot).

Arra a kérdésre keresték a választ: Hogyan lehet a város és lakói gyarapodását az embersigé jólétét és a planéta egészségét figyelembe véve elérni?

A portré, amely kirajzolódik, négy részből áll. Mindegyiknél alapelv volt a fánkban (vagy gyűrűben, vagy bagelben :) maradás a városi kimeneteket össezahngolva a globális kihatásokkal. A megfogalmazott célokat a rendelkezésre álló statisztikákkal próbálták alátámasztani és újrafogalmazni. A portré megjeleníti, mit jelent a városi prosperitás társadalmi és ökológiai elemeket, helyi örekvéseket és globális felelősséget ötvözve. Kapcsolatot, keretet teremt a különféle szereplőknek és érdekeknek. Egységes módon tárja fel a város mélységeit, kapcsolódásait, megfontolásait, aggodalmait, szinergikus akciókat alapoz meg. Azonosítja a városi innovációkat és azok kiaknázási lehetőségeit. Mérhetővé teszi a 21. századi prosperálást.

A következő kérdésekre próbáltak választ kapni:
1) Mit jelent az amszterdami lakosoknak a prosperálás?
2) Mit jelent, hogy a város a környezeti határait nem átlépve gyarapodjon?
3) Hogyan tudja a város respektálni a bolygó egészségét?
4) Mit kell tenni, hogy Amszterdam tekintettel legyen az emberiség jólétére is?

A kérdésekre a következő összegzések születtek: 

(lásd előzmény bejegyzéseinket: Fánkváros és Prosperáló fejlesztés Amszterdamban)

(az eredeti bejegyzésben megtalálható a teljes programismertető angolul)

​

Utalva a néhány nappal ezelőtti - fánkváros - bejegyzésre, kezdjük el ismertetni, hogyan gondolták ki Európa egyik legnépszerűbb fővárosának fenntartható fejlesztését (a Doughnut modell alapján).

Tehát a külső gyűrű határa az a kilenc elemből álló feltételrendszer, amelynek meg kell valósulnia ahhoz, hogy az életfeltételeket természeti szempontból ne fogyasszuk el (ha túllépünk e szélen, a környezeti feltételekből "harapunk ki"). A belső határ pedig az a szociális alap és életszínvonal, amelyet mindenki állampolgári jogon kell, hogy birtokoljon (ha lepottyanunk erről a belső szélről, az emberek életének minőségét éljük fel). (Lehet, hogy nem donátnak, hanem bégelnek kellene nevezni a modellt magyarul? )

A prosperáláshoz, a terv szerint minden lakosnak 
egészségesnek, kompetensnek, összekapcsoltnak és felhatalmazottnak kell lennie.

Az egészségességet az élelem, víz, egészségügy és lakhatás minősége jelenti.
A kompetencia eszközei az oktatás, energia, jövedelem és foglalkoztatás.
Az összekapcsolódás elemei a mobilitás, közösség, digitalizáció és kultúra.
A felhatalmazás komponensei a társadalmi tőke, politikai beleszólás, diverzitás, béke és igazságosság.

Ezeket a terüelteket hét, az egyes körzetekben az önkormányzati stábok és a lakosság részvételével megtartott műhelymunkák is segítettek pontosítani. A célokat mérhetően is megfogalmazták.

Ami a környezeti kérdéseket illeti, a már korábban rögzített tervekben szerepel, hogy 2030-tól nem közlekedhet benzin- vagy dízelüzemű gépkocsi és motorbicikli a városban. 

A körkörös gazdaságot (nagyon leegyszerűsítve: a termelt javak élethosszának maximalizálást és a hulladék minimalizálást és mindennek a visszaforgatását), írja a mostani anyag, legkésőbb 2050-ig meg kell valósítani. Egy mutató: a széndioxid kibocsátás csökkentése az 1990-es szint 95%-ára (az épületek, közlekedés, elektromosság, ipar és kikötő fejlesztésekkel).

A projektben foglalkoznak a környező világra gyakorolt esetleges negatív hatások ellensúlyozásával. A város kikötője a világ 5 legforgalmasabbja közt van, a kakaóbabnak legnagyobb importőre. Az ennek kitermelése során fennálló igazságtalanságokat a város innovatív, méltányos üzleti gyakorlatokkal ellensúlyozza (átlátható ellátási lánc, fair chain - a termelt értékből minél több maradjon a kitermelés közelében, alapanyagok kutatása, amelynek kitermelése során nem alkalmaznak gyermekmunkát, a beszerzésekben a környezetbarát alapanyagok kötelezővé tétele stb).

Az egyes célokat hatás szempontjából globális, nemzeti, városi, környéki és lakóházi viszonylatban elemezték.

A fánk-gazdagág modellt a változási közvetítők (kisvállalkozások, közösségek, lakossági csoportok, vállalatok, kormányzat, oktatási intézmények) bevonásával dolgozták ki és ültetik át a gyakorlatba...

(a modell ismertetését folytatjuk....- emlékeztető: az előző bejegyzésben szerepelt az angol nyelvű összefoglaló)

Amszterdam fánkváros lesz.
Hogy az micsoda? 
Kate Raworth 8 évvel ezelőtt mutatta be a fenntartható fejlődést lehetővé tevő doughnut economy modellt. A magyarul fánk- vagy gyűrűbe zárt gazdaság néven megismert modell lényege, hogy addig terjeszkedik a növekedés, amennyiben a természeti (föld, víz, levegő) lehetőségek engedik. 
Amennyiben a donut fánk, akkor hívhatjuk így a modellt, de a gyűrűs felépítés talán jobban kifejezi a lényegét. Kapcsolódó modellek a nem-növekedés és a körökörös gazdaság.
A természeti adottságok mellett további tényezőket, egészség, oktatás, lakhatás, szociális jóllét, stb is figyelembe vévő eszközrendszer kulcseleme, hogy ne a (hagyományos értelemben vett gazdasági) növekedés, hanem a prosperálás legyen a lényeg.
Soha nem lehet valami aktuálisabb. És Amszterdam városa ma bejelentette, hogy a modell alapján tervezi fejlesztési koncepcióját.
Ez a modern 21. századi gondolkodás, hirdetik, rendszerek összefüggéseiről, fenntartható kihívásokról szól.
Majd apránként ide fordíjuk magyarul a projekt ismertetőjét, addig itt elérhető az angol nyelvű összefoglaló.