Az Amszterdam stratégiai, doughnut economy - alapú fejlesztését megalapozó projekt egyik eredménye a prosperáló város portréja (korábban már több más város fejlesztésénél is kipróbálták e gyakorlatot).

Arra a kérdésre keresték a választ: Hogyan lehet a város és lakói gyarapodását az embersigé jólétét és a planéta egészségét figyelembe véve elérni?

A portré, amely kirajzolódik, négy részből áll. Mindegyiknél alapelv volt a fánkban (vagy gyűrűben, vagy bagelben :) maradás a városi kimeneteket össezahngolva a globális kihatásokkal. A megfogalmazott célokat a rendelkezésre álló statisztikákkal próbálták alátámasztani és újrafogalmazni. A portré megjeleníti, mit jelent a városi prosperitás társadalmi és ökológiai elemeket, helyi örekvéseket és globális felelősséget ötvözve. Kapcsolatot, keretet teremt a különféle szereplőknek és érdekeknek. Egységes módon tárja fel a város mélységeit, kapcsolódásait, megfontolásait, aggodalmait, szinergikus akciókat alapoz meg. Azonosítja a városi innovációkat és azok kiaknázási lehetőségeit. Mérhetővé teszi a 21. századi prosperálást.

A következő kérdésekre próbáltak választ kapni:
1) Mit jelent az amszterdami lakosoknak a prosperálás?
2) Mit jelent, hogy a város a környezeti határait nem átlépve gyarapodjon?
3) Hogyan tudja a város respektálni a bolygó egészségét?
4) Mit kell tenni, hogy Amszterdam tekintettel legyen az emberiség jólétére is?

A kérdésekre a következő összegzések születtek: 

(lásd előzmény bejegyzéseinket: Fánkváros és Prosperáló fejlesztés Amszterdamban)

(az eredeti bejegyzésben megtalálható a teljes programismertető angolul)

​

Utalva a néhány nappal ezelőtti - fánkváros - bejegyzésre, kezdjük el ismertetni, hogyan gondolták ki Európa egyik legnépszerűbb fővárosának fenntartható fejlesztését (a Doughnut modell alapján).

Tehát a külső gyűrű határa az a kilenc elemből álló feltételrendszer, amelynek meg kell valósulnia ahhoz, hogy az életfeltételeket természeti szempontból ne fogyasszuk el (ha túllépünk e szélen, a környezeti feltételekből "harapunk ki"). A belső határ pedig az a szociális alap és életszínvonal, amelyet mindenki állampolgári jogon kell, hogy birtokoljon (ha lepottyanunk erről a belső szélről, az emberek életének minőségét éljük fel). (Lehet, hogy nem donátnak, hanem bégelnek kellene nevezni a modellt magyarul? )

A prosperáláshoz, a terv szerint minden lakosnak 
egészségesnek, kompetensnek, összekapcsoltnak és felhatalmazottnak kell lennie.

Az egészségességet az élelem, víz, egészségügy és lakhatás minősége jelenti.
A kompetencia eszközei az oktatás, energia, jövedelem és foglalkoztatás.
Az összekapcsolódás elemei a mobilitás, közösség, digitalizáció és kultúra.
A felhatalmazás komponensei a társadalmi tőke, politikai beleszólás, diverzitás, béke és igazságosság.

Ezeket a terüelteket hét, az egyes körzetekben az önkormányzati stábok és a lakosság részvételével megtartott műhelymunkák is segítettek pontosítani. A célokat mérhetően is megfogalmazták.

Ami a környezeti kérdéseket illeti, a már korábban rögzített tervekben szerepel, hogy 2030-tól nem közlekedhet benzin- vagy dízelüzemű gépkocsi és motorbicikli a városban. 

A körkörös gazdaságot (nagyon leegyszerűsítve: a termelt javak élethosszának maximalizálást és a hulladék minimalizálást és mindennek a visszaforgatását), írja a mostani anyag, legkésőbb 2050-ig meg kell valósítani. Egy mutató: a széndioxid kibocsátás csökkentése az 1990-es szint 95%-ára (az épületek, közlekedés, elektromosság, ipar és kikötő fejlesztésekkel).

A projektben foglalkoznak a környező világra gyakorolt esetleges negatív hatások ellensúlyozásával. A város kikötője a világ 5 legforgalmasabbja közt van, a kakaóbabnak legnagyobb importőre. Az ennek kitermelése során fennálló igazságtalanságokat a város innovatív, méltányos üzleti gyakorlatokkal ellensúlyozza (átlátható ellátási lánc, fair chain - a termelt értékből minél több maradjon a kitermelés közelében, alapanyagok kutatása, amelynek kitermelése során nem alkalmaznak gyermekmunkát, a beszerzésekben a környezetbarát alapanyagok kötelezővé tétele stb).

Az egyes célokat hatás szempontjából globális, nemzeti, városi, környéki és lakóházi viszonylatban elemezték.

A fánk-gazdagág modellt a változási közvetítők (kisvállalkozások, közösségek, lakossági csoportok, vállalatok, kormányzat, oktatási intézmények) bevonásával dolgozták ki és ültetik át a gyakorlatba...

(a modell ismertetését folytatjuk....- emlékeztető: az előző bejegyzésben szerepelt az angol nyelvű összefoglaló)

Amszterdam fánkváros lesz.
Hogy az micsoda? 
Kate Raworth 8 évvel ezelőtt mutatta be a fenntartható fejlődést lehetővé tevő doughnut economy modellt. A magyarul fánk- vagy gyűrűbe zárt gazdaság néven megismert modell lényege, hogy addig terjeszkedik a növekedés, amennyiben a természeti (föld, víz, levegő) lehetőségek engedik. 
Amennyiben a donut fánk, akkor hívhatjuk így a modellt, de a gyűrűs felépítés talán jobban kifejezi a lényegét. Kapcsolódó modellek a nem-növekedés és a körökörös gazdaság.
A természeti adottságok mellett további tényezőket, egészség, oktatás, lakhatás, szociális jóllét, stb is figyelembe vévő eszközrendszer kulcseleme, hogy ne a (hagyományos értelemben vett gazdasági) növekedés, hanem a prosperálás legyen a lényeg.
Soha nem lehet valami aktuálisabb. És Amszterdam városa ma bejelentette, hogy a modell alapján tervezi fejlesztési koncepcióját.
Ez a modern 21. századi gondolkodás, hirdetik, rendszerek összefüggéseiről, fenntartható kihívásokról szól.
Majd apránként ide fordíjuk magyarul a projekt ismertetőjét, addig itt elérhető az angol nyelvű összefoglaló.

Átlagember vagyok. Nincs politikai, szakmai és szervezési befolyásom a vírusjárvány kérdésében. Próbálom a személyes felelősségemet átélni és annak megfelelően cselekedni.

Átlagember vagyok. Az érzések, többnyire negatívak, letaglóztak, elárasztottak, megtörtek és kiköptek és megpróbálom tartani magam, hogy tovább tudjak élni másokkal együtt. 

Átlagember vagyok. Gondolkodom, mint mások. Nincs több a fejemben, és ömlenek rám is az információk, próbálom feldolgozni, értelmezni.

Megértettem, mi lenne a javasolt. Néhány nappal ezelőtt leírtam, én hogy értem. Nem én találtam ki, de azonosulni tudok vele. Arról is írtam korábban, magamnak hogy vontam le azt a következtetést, hogy amit korábban is vallottam, hogy semmi sem oly egyszerű (lásd egy közösségi médián a bemutatkozó mondatomat, ami néhány éve ott szerepel: "would that it were so simple" - "bár volna oly egyszerű" - akik a programjaimon részt vesznek, tudják, hogy ez idézet és hogy honnan vettem...)

A nemzetközi koordinációról: a tegnapi ENSZ munkacsoport akcióterv is ezt sürgeti. Ámde azt látjuk, hogy jelenleg a védekezésben a szűkös erőforrásokért folytatott élet-halál harc zajlik - és a koordinációt néhány országban nemzeti szinten sem sikerül megvalósítani. A nemzetközi egészségügyi koordinációban viszont az a szervezet kellene hogy vigye a prímet, a tervek szerint, amelyiknek igen ellentmondásos volt a szerepvállalása az év első negyedévében. 

A kommunikációról: bizonyos kérdésekben a felelősöknek el kellett dönteni, mit miért mondanak az átlagembereknek (nekem), és annak mi lehet a következménye. Gondolom, nehéz lehetett eldönteni, mit mondjanak a követendő eljárásokról pl. a tesztelés vagy a maszkviselés esetében, mikor látható, hogy egyikből sincs elég. Az átlagember arra is érzékeny, ki mit kommunikál: például ha egy nemzetközi szakmai szervezet, amelyik az elmúlt negyedévben, az átlagember számára is követhető módon nagyon sokféle és egymással nem összehangban lévő üzenetet, kijelentést tett és a cselekedeteinek megitélése enyhén szólva kétséges - ma talán hiába riogatja az embereket azzal, hogy be fog robbani a vírus terjedése. 

A szektorok és a szereplők közötti együttműködésről: az állam, a magánvállalatok és a civil szervezetek együttműködése nyilvánvalóan nem megkerülhető a továbbiakban sem. Érdemes összeszedni, hogy mi kell ahhoz, hogy nemzeti kérdésekben közösen tudjanak gondolkodni. Arról nem is beszélve, hogy ez nem elég, mert globálisan is ezt kellene tenni.

Az átlagember reményt próbál meríteni valamiből. Istenhitből, tudományból, történelemből, közösségből, családból, barátokból, a magában lévő szeretetből.

Ami nekem reményt ad, az a rengeteg jó, amit most tapasztalok egyes emberek és közösségek részéről. Emberek, akik a betegekkel és a különösen veszélyeztetekkel törődnek, foglalkoznak, önmagukat feláldozva. Emberek, akik az átlagembert ellátják, kiszolgálják vagy védik. Emberek, akik a szakmai, társadalmi és gazdasági, megoldásokon gondolkodnak. Műhelyek, amelyek összefogtak és együtt fejlesztik tudásukat és termékeiket a védelmünk érdkeében. Közösségek, amelyek támogatják a rászorultakat és egymást. Emberek, akik tanulnak - például pillanatok alatt digitális munkamódba álltak át. Fapadosan, de mégiscsak gombnyomásra. Ez igazi kulturális változás. Én ezt fogom erősen figyelni, milyen biztató jeleket látok és javasolok e téren. 

Az átlagembernek reményt adnak az átlagemberek.