ha azt mondod, amit hiszel
ha elhiszik, amit mondasz
ha megteszik, amit mondasz
ha azt teszed, amit mondasz
ha azt teszed, amit hiszel

először azt mondod, amit szerinted mások hallani akarnak
majd ezt finomítod, tökéletesíted
aztán ha sokat tapasztaltál és alkalmas vagy rá, sejtéseid lesznek
és utána ezekről elejtesz néhány fésületlen szót
végül talán kialakul a mondanivalód
ez kiáramlik belőled és beszélsz, bár nem mindig tudod, kinek
​akkor is mondod

A szervezeti politizálás mindennapos, bárhová is tévedünk.

Ez az erő birodalma: aki ebben ügyes, érti, érzi a hatalmi viszonyokat; tisztában van a formális és informális befolyásolással, bírja a manipulálás technikáit. Tudnak várni, kombinálni, ha arra van szükség, vagy kiméletlennek, ha kell, azaz érvényesíteni az erejüket, úgymond.

Elhallgatások, hátsó szándékok, a teljesítmény félre- és átértelmezése, a munkatársak felhasználása,
az információk szelektív kezelése - mindenkinek ismerős, ugye.

A vélt vagy valós kompetenciából adódó fölény, a divatszakmák művelőit sztároló és elkábító mechanizmusok, a digitalizáció fejleményeitől új erőre kapó eredményességi, hatékonysági követelmények.

A felettesnek kijárhat a tisztelet. Ha a hatalommal él, és nem hatalmaskodik (a kettő közti különbséget sokan nem is értik, mert nem tapasztalták), annak esetében maradhat is. Ám azt ki is kell érdemelni.

A szervezeti politizálásnál a viszonyulások nem az érdem vagy a szervezeti egyeztetési protokollok szerint, hanem az erőviszonyok alapján alakulnak. Ebben nincs semmi tisztelnivaló. 

A "nyomjuk le a torkukon", az "úgyis csak az erőből értenek", az "így van, mert én mondtam", a "hagyom, hogy jó legyen neki, amíg nem tesz nekem keresztbe" világában meg tudjuk magunknak magyarázni, miért közreműködünk, amíg azt gondoljuk, nekünk is az a jó, ami történik. Ha az előbbi kijelentések nem elszigetelt botlások, hanem normák lesznek (gondolkodásban és viselkedésben), ott érdemes megállni és elgondokodni.

A szervezeti politizálás az önérdek (egyéni vagy csoport- egy szervezeten belül; adott szervezet egy ágazatban, és így tovább) maximalizálásra alapszik és ezért ma már korszerűtlen. Nem bírjuk energiával, erőtartalékaink kimerülnek, túl nagy az entrópia. Bármennyire fáj, a világ összes kérdése ma már csak együttműködésben, a részleges önérdek-feladásban, tiszta közös gondolkodásban és cselekvésben válaszolható meg.

Kulturálisan másra van szüksé:, valódi, nyitott, tanuló együttműködésre, megosztásra, kölcsönös tiszteletre érdemek szerint.
​
Az igazi erő az efelé fordulásban van.