A válasz: igen! De... tudom

A múltkor feltettem a kérdést, tényleg jobbnak kell-e lennem? Nekem a válaszom igen, ez magától értetődő volt egész életemben. De...
Mivel közgazdász vagyok, megtanultam, hogy „de" minden állíát sután jár, hogy minden relatív, hogy nincs abszolút igazság.
Nem is tudok átállni a nagy igazságokat osztók térfelére, mégha én is néha olyannak tűnök. A meggyőződésemet akarom átadni, de (megint de) tudom, hogy az én igazságom nem biztos, hogy a tiéd is.
Magam ellen szólok: mindenki azt akarja, jobb legyél; minden körülmény nehezedik, tehát a jobbá válás talán kiút; azonban valóban érdemes-e jobbnak lenni? Értékes a jóság? Megéri az energiabefektetést? És el lehet dönteni mindig, hogy mikor vagy jobb?
Erről a meggyőződésről, hajtóerőről, dilemmáról szól (részben) a Mo című regényem.

https://books.apple.com/hu/book/mo/id6458590003

Majd megírom azt is, hogy szerintem hogy lettem jobb a Happy Change könyvem teljes átdolgozása során. Hogyan bolondultam bele, váltam szenvedélyessé, megszállottá, miként hullámzott bennem a lángolás és a higgadt rendszerezés. Addig, amíg már kimondtam magamban: hátha nem vagyok jobb, az sem baj. És szerencsére elkezdtem közben azon is dolgozni, hogy elmondjam, leírjam, összeszerkesszem, hogyan ronthatunk el mindent ...​
(Az nagy megnyugvás, hogy legalább egy rossz tulajdonságomat meg tudtam változtatni.
Remélem :)