Kinyitom a gépet és nem hiszek a szememnek:

"Grandiózus! - írja az MIT SMR.
"Egyszerű és nagyszerű!" - így a HBR.
"Praktikus, könnyen érthető és azonnal használható" - ezt a Menedzser Magazin állapítja meg.
"Élvezetes stílus, átlátható és követhető szerkezet, felesleges tudományoskodás nélkül, de meggyőző elméleti megalapozottsággal" - fogalmaz a Közgazdasági Szemle.
"Nem bírom a lelkizést. Ám a kristálytiszta folyamatok mellett ennyi nekem is oké volt, sőt, rám is fért"- így az IT Magazin szemléje.

Elégedetten fekszem a kanapén. Arcom buddhoidan nyugodt, mosolyom visszafogott - egyszerre tükrözi a magamba vetett hitet és a világ alaptörvényeiről való biztos tudást - igaz ugyan, hogy csak egy kis pont vagyok, de az a pont nem akármilyen.

A fülemben megcsörren a telefon. Ijedten odakapok, a kisebbik nagylányom - a Leány - tartja a fülemhez a ketyerét.
- Már harmadszor hívnak, - mondja olyan hangsúllyal, amelyben egyszerre van benne az ingerültség és a másik reménytelenségébe tett csendes beletörődés. - Már megint a könyvedről álmodtál, mi... Ideje ráébredned a valóságra ! - Otthagyja a telefont és kimegy.  - Erről is írok benne... - mondom igyekvő hangsúllyal - ám ezt már nem hallja..

Megint itt egy kis részlet - emberek beszélgetnek szervezeti dolgokról.
Azt mondták, hogy ez a harmadik kötetből van.
Olvasom:


"Az érzelmekről
 
“hárman próbálják
érzelemringatásom –
én, nem-én, isten.”
 
AZ ÖREG:
 
Minden emberi közösségben (és a szervezetek ilyenek), jelen van egyszerre az értelem és az érzelem. Mindenre, amit teszünk, ami történik velünk, érzelmi reakció is keletkezhet. Bármennyire is próbáljuk technikai dimenzióban megfogni a szervezeti történéseket – feladatok, határidők, információcsere, kommunikáció, adminisztrációs szabályok és folyamatok, nem is beszélve az ügyfélkezelésről, a csapatvezetésről, mégiscsak mindennél számolnunk kell az érzelmekkel. Azok kötnek igazán össze bennünket, amennyiben a másikban felfedezünk számunkra valami fontosat. Ettől aztán jobb lesz az együttműködés. Ellenben szétszakíthat minket a saját magunk túlzott fontossága, a mások felénk irányulása és egy felsőbb szellem viszonyítási alapja.
 
A LEÁNY:
 
Ha egy közösség engem nem fogad el, akkor nem tudok ott jó munkát végezni. Ha viszont nem ismerik el mindazt, amit én jól teszek annak érdekében, hogy előre mozdítsam a közös eredményeket, akkor nem fogok ott maradni.
 
 
A FIÚ:
 
Bennem az erősödött meg, hogy elsősorban önmagamért vagyok felelős. Akár tetszik, akár nem, egy életem van és azt én nekem kell elsősorban szabályozni.
 
AZ ÖREG:
 
Ám nem éppen a saját magunk fontosságának tudata viszi túlzásba az érzelmeinket is? 
 
 
…….."

A következő lap nincs meg. Ellenben kezembe került még valami.
AZÉRT MODELLEZZÉL IS MÁR, ÖREG! - ezt egy post-it-ra írták, alatta egy ábra. Ez az első kötetből való, azt mondják.
Csatolom:

részlet egy hangfelvételből, amely valamilyen változásmenedzsment könyv (?) kapcsán született két, kezdetben higgadtan csevegő, majd egyre felszítottabb indulatba csapóan beszélgető szakember (?) között:

"Ember 1 (Sales-es?): Te fogsz beszélni a kiadványról. Mondd el a népnek, hogy mitől egyedi!
Ember 2 (Szerző) : Én írtam. Hosszú éveken át dolgoztam, ápoltam, fejlesztettem magamban, és...
E1: Ezt nehogy elmondd. Képzeld el, ha egy fércmunkának tartják majd, és kiderül, hogy éveken át írtad.
E2: Évtizedeken át (hangja elcsuklik)... 
E1: Látom, komoly érzéseid vannak vele kapcsolatban. Ebből átadhatsz valamit, az növeli a hitelességet.
E2: Mondjam azt, hogy elérzékenyülök, mert megírtam? 
E1: A szenvedélyt próbáld meg átadni, ami arra vezetett, hogy megalkosd.
E2: A szenvedély érdekel valakit? 
E1: Hatást kell gyakorolni! Ha közvetíteni tudod a lelkesedésed, a személyes érintettséget, hitet sugároz, az pedig előnyös lehet.
E2: Lehet?
E1: Ja. Hát hiteles emberből Dunát lehet rekeszteni.
E2: Én mitől lehetek hiteles, azon kívül, hogy arról hörgök, mi mindent jelent nekem, hogy ezt az anyagot megírhattam?!
E1: Anyagot? Miért ezt mondod? Ez nem tankönyv?
E2: Egy könyv és egy munkafüzet. A könyv olyan értelemben nem tankönyv, hogy tele volna mindenféle szakirodalmi hivatkozással, a munkafüzet viszont arra jó, hogy végigcsinálhassuk vele mindazt, ami a könyvben elméletben le van írva.
E1: Várjál már, ez túl bonyolult. Miért nem raktál bele mindent egy könyvbe? Minek kettővel vesződni?
E2: Tudod, más a műfajuk, az egyik leíró, a másik gyakorló... Ja, és van még egy kiegészítő füzetecske, amelyben három ember beszélget ...
E1: Jól van , ne folytasd, csak nehogy erről kezdj el beszélni, mert elalszanak az első mondatnál. Egyáltalán mi a túróról szól az a valami?
E2: A szervezeti változtatásról.
E1: Jézus Isten! Nem tudtál valami izgalmasabb témát kitalálni? 
E2: Nekem ez elég izgalmas.
E1: És az olvasónak? Annyira száraz a téma, hogy látom, amint a fejére esik a kötet, mikozben a kanapén olvassa, és betörik a homloka.
E2: Ha kindlen vagy ipaden olvassa, akkor nem.
E1: És kinek kellene ezt elolvasni? Ha azt mondod, mindenkinek, felnégyellek.
E2: Most mit idegeskedsz? 
E1: Azon, hogy a saját begyöpösödött agyaddal gondolkozol, nem a fogyasztóéval. Tedd nekik izgalmassá, érdekessé, értékessé! Ébressz bennük vágyat, akarják olvasni!
E2: És gyakorolni... Az a lényegesebb talán...
E1: Tehát az a legfontosabb üzeneted, hogy tudnak gyakorolni? A holtfáradt emberek, akik munka után örülnek, ha fedettpályás kalaplengetésen kívül nem kell semmit csinálniuk, pláne gyakorolniuk...
E2: A gyakorlás a munkájuk része...
E1: Mitől lesz nekik értékes? Mi az, amit más nem tud? Mitől érdekesek a te gondolataid...
E2: ...és modelljeim..
E1: Szent Isten!
E2: ...és gyak... bocsánat... feladataim...
E1: Állj már le ezzel a sok semmitmondó, érdektelen részlettel. Te nem tudod magadat eladni ! 
E2: Ö... ö...
E1: Mondj már valami értelmes indokot, hogy mitől lesz vonzó ez a cucc !
E2: Én hiszek benne!
E1: Miben?
E2: Hogy  az emberek jobbak lehetnek tőle.
E1: Nem bírom !! Áááááááááá! Voááááááá !!!

(.....dulakodás, bútortárgyak felborulása, kiáltozás, sikítás hallatszik.)

(A folytatásban kiderül, jelentkezik-e még a Szerző (?)