|
Nem könnyű ma vezetőnek lenni - annyi a változás és annyira kevés a felfogható megoldás.
Az egyik út a talpon maradásra a tudatosítás. A sok jó szándékú vezetőnek ennyit mindenképpen érdemes megtenni. (A rossz szándékúakról most nem beszélnék :) Az egyik út az, hogy mit mondunk magunkról. És mögötte: mit gondolunk. A cucliban annyit hallottam, hogy "nyílt, őszinte kommunikáció", sokszor olyan szervezetekben, helyzetekben, amikor ebből semmi nem volt igaz, hogy ma is kételkedve fogadom, amikor hallom. Önkéntelenül mondják, amikor a saját házuk tájáról valami jót akarnak mondani, de nekem, társul hozzá az az érzés, amit nem tudok feledni és ezért azt kérem, gondolkodjanak el: amit lehet, hogy csak mondanak és lehet, hogy komolyan is gondolnak, talán nem is annyira úgy néz ki mások számára. Az őszinte kommunikáció lényege, hogy nemcsak hatalmi pozícióból gyakorolható, és nemcsak akkor, amikor mi akarunk valamit elmondani. A saját őszinte szavaink mellett a legfontosabb benne a meghallgatás, amire lehetőséget és időt kell teremteni. Ami szintén megfontolandó, amikor arról beszélünk: "nálunk a legfontosabb az ember": Van ahol így van, máshol az első pillanatra látszik, hogy minden fontosabb az embernél, ám megtanultuk, hogy ezt kell mondani, mert jól hangzik. A szervezeti kultúrának nagyon jót tesz, ha a hasonló kijelentéseket végig gondoljuk és megbeszéljük és megpróbáljuk valós tatalommal megtölteni. Ne mondjuk, hanem csináljuk. Mondják mások rólunk, akkor jó. A mai munka világában nehéz emberi kultúrát kialakítani és fenntartani. A legtöbbünk vágyik rá, de meg is lepődünk tőle, nem mindig tudunk vele mit kezdeni. Húsz évvel ezelőtt egy olyan vállalatnál dolgoztam, ahol a szakmaiság és a teljesítmény volt a fő, és vállaltan fontosabb, mint az emberek. Az emberi gesztusokra nem volt támogató a környezet - ebben nehéz megmaradni és nem is tudtam. A hangzatos mondások tartalmát gondoljuk át, és azt is, mit tehetünk embereikért és tudatosan tegyük is, amit jónak tartunk. Ne építensünk visszafejlesztő szervezeti kultúrákat. Ami leépít, az a haszonelvűség mindenek fölé emelése. Néha el kellene gondolkodni, hogy valamit önmagáért, másokért is lehet és kell tenni, "élni", ahogy a költő mondja "jutalmazhatatlanul": Minden tiszteletem azoké, akik ezt teszik, mert vannak, szerencsére ....
0 Comments
11/2/2018 0 Comments CSODAVÁRÁSVan, amikor belénk hasít valami. Velem sokszor, de rohanok és nem állok meg, hogy rögzítsem, elmúlik.
Felvillan egy emlék: egy barátommal társalogtunk a Duna-part ("arab követségnek" titulált) hajóvárójának presszójában, amikor felbukkant egy harmadik társunk. Észre sem vettük, hiszen úgy tudtuk, nincs a városban: nem hittük, hogy ott lehet - szó szerint nem hittünk a szemünknek. A mai világban zajló eseményekkel kapcsolatban sokszor nem hisszük el, amit látunk. Másfelől egyszerű eszközökkel akarunk megoldásokat találni, hiszen csak akarni kell. A hit csodákra képes. A csoda-piacon konjunktúra van: a kinálat nem tudja kielégíteni a keresletet. Széles a választék: az interneten kersztül a szemedbe nézéssel gyógyító "guruktól", a "mindenre-képes-lehetsz-ha-ezt-teszed" kócsokon át, a szorult helyzetre számozott listákat ajánló és posztoló okostojásokig. Megállít a kérdés: 'vajon"? Látjuk a problémát? Tudjuk a megoldást? Igazán hisszük, amit mondunk? Örülök, amikor valakiben megérzem az igazi hitet. Nincs jó érzésem a mutatványok láttán. Problémáink megoldásának tudásával tetszelegni könnyű. A mai világ annyira bonyolult, hogy álljunk meg, ha úgy gondoljuk, mi látjuk, mi a megoldás, hogy alakul ki a rend. A társadalmi gyökérokok annyira mélyek, hogy az egyéni hit már kevés - annak ellenére, hogy keretez és vezet minket. Még annak is nehéz, aki hisz. Hát még annak, aki semmiben sem hisz, Tisztelem azokat, akik minden nehézség ellenére teszik a jót, segítik a többieket. Bárcsak csoda történne és ők lennének többségben. Mutatványosokból túl sok van - hiszen, mint Simon Weil megállapította, mi sem könnyebb, mint képzelt hittel szeretni az Istent. |
Author
Szöveg: Archives
July 2021
Categories |
Search by typing & pressing enter
