• KONETT Team
  • SZERVEZET-FEJLESZTÉS
  • PROJEKT-MENEDZSMENT
  • TANULÁS ÉS TUDÁS
  • AJÁNLÁSOK
  • Happy Change!
  • Mo
  • Order form
  • REFERENCIA LISTA
  • Change Clinic Blog
  • ENGLISH
  • SENTINEL project blog
  • KONETT Team
  • SZERVEZET-FEJLESZTÉS
  • PROJEKT-MENEDZSMENT
  • TANULÁS ÉS TUDÁS
  • AJÁNLÁSOK
  • Happy Change!
  • Mo
  • Order form
  • REFERENCIA LISTA
  • Change Clinic Blog
  • ENGLISH
  • SENTINEL project blog
Search by typing & pressing enter

YOUR CART

11/24/2018 0 Comments

A HANGZATOS KIJELENTÉSEK ÉS A SZERVEZETI KULTÚRA

Nem könnyű ma vezetőnek lenni - annyi a változás és annyira kevés a felfogható megoldás.
Az egyik út a talpon maradásra a tudatosítás. A sok jó szándékú vezetőnek ennyit mindenképpen érdemes megtenni. (A rossz szándékúakról most nem beszélnék :)
Az egyik út az, hogy mit mondunk magunkról. És mögötte: mit gondolunk.
A cucliban annyit hallottam, hogy "nyílt, őszinte kommunikáció", sokszor olyan szervezetekben, helyzetekben, amikor ebből semmi nem volt igaz, hogy ma is kételkedve fogadom, amikor hallom. Önkéntelenül mondják, amikor a saját házuk tájáról valami jót akarnak mondani, de nekem, társul hozzá az az érzés, amit nem tudok feledni és ezért azt kérem, gondolkodjanak el: amit lehet, hogy csak mondanak és lehet, hogy komolyan is gondolnak, talán nem is annyira úgy néz ki mások számára. Az őszinte
kommunikáció lényege, hogy nemcsak hatalmi pozícióból gyakorolható, és nemcsak akkor, amikor mi akarunk valamit elmondani. A saját őszinte szavaink mellett a legfontosabb benne a meghallgatás, amire lehetőséget és időt kell teremteni.
Ami szintén megfontolandó, amikor arról beszélünk: "nálunk a legfontosabb az ember": Van ahol így van, máshol az első pillanatra látszik, hogy minden fontosabb az embernél, ám megtanultuk, hogy ezt kell mondani, mert jól hangzik.
A szervezeti kultúrának nagyon jót tesz, ha a hasonló kijelentéseket végig gondoljuk és megbeszéljük és megpróbáljuk valós tatalommal megtölteni. Ne mondjuk, hanem csináljuk. Mondják mások rólunk, akkor jó.
A mai munka világában nehéz emberi kultúrát kialakítani és fenntartani. A legtöbbünk vágyik rá, de meg is lepődünk tőle, nem mindig tudunk vele mit kezdeni. Húsz évvel ezelőtt egy olyan vállalatnál dolgoztam, ahol a szakmaiság és a teljesítmény volt a fő, és vállaltan fontosabb, mint az emberek. Az emberi gesztusokra nem volt támogató a környezet - ebben nehéz megmaradni és nem is tudtam.
A hangzatos mondások tartalmát gondoljuk át, és azt is, mit tehetünk embereikért és tudatosan tegyük is, amit jónak tartunk. Ne építensünk visszafejlesztő szervezeti kultúrákat. Ami leépít, az a haszonelvűség mindenek fölé emelése. Néha el kellene gondolkodni, hogy valamit önmagáért, másokért is lehet és kell tenni, "élni", ahogy a költő mondja "jutalmazhatatlanul": Minden tiszteletem azoké, akik ezt teszik, mert vannak, szerencsére .
...
0 Comments

11/2/2018 0 Comments

CSODAVÁRÁS

Van, amikor belénk hasít valami. Velem sokszor, de rohanok és nem állok meg, hogy rögzítsem, elmúlik.
Felvillan egy emlék: egy barátommal társalogtunk a Duna-part ("arab követségnek" titulált) hajóvárójának presszójában, amikor felbukkant egy harmadik társunk. Észre sem vettük, hiszen úgy tudtuk, nincs a városban: nem hittük, hogy ott lehet - szó szerint nem hittünk a szemünknek.
A mai világban zajló eseményekkel kapcsolatban sokszor nem hisszük el, amit látunk. Másfelől egyszerű eszközökkel akarunk megoldásokat találni, hiszen csak akarni kell. A hit csodákra képes.
A csoda-piacon konjunktúra van: a kinálat nem tudja kielégíteni a keresletet. Széles a választék: az interneten kersztül a szemedbe nézéssel gyógyító "guruktól", a "mindenre-képes-lehetsz-ha-ezt-teszed" kócsokon át, a szorult helyzetre számozott listákat ajánló és posztoló okostojásokig.
Megállít a kérdés: 'vajon"?
Látjuk a problémát? Tudjuk a megoldást? Igazán hisszük, amit mondunk?
Örülök, amikor valakiben megérzem az igazi hitet. Nincs jó érzésem a mutatványok láttán.
Problémáink megoldásának tudásával tetszelegni könnyű. A mai világ annyira bonyolult, hogy álljunk meg, ha úgy gondoljuk, mi látjuk, mi a megoldás, hogy alakul ki a rend. A társadalmi gyökérokok annyira mélyek, hogy az egyéni hit már kevés - annak ellenére, hogy keretez és vezet minket. Még annak is nehéz, aki hisz. Hát még annak, aki semmiben sem hisz,
Tisztelem azokat, akik minden nehézség ellenére teszik a jót, segítik a többieket. Bárcsak csoda történne és ők lennének többségben.
Mutatványosokból túl sok van - hiszen, mint Simon Weil megállapította, mi sem könnyebb, mint képzelt hittel szeretni az Istent.



0 Comments

    Author

    Szöveg:
    Nagy Péter.

    ​Grafika:
    Nagy Izabella RinoCheros

    Archives

    July 2021
    June 2021
    March 2021
    February 2021
    October 2020
    April 2020
    March 2020
    August 2019
    July 2019
    November 2018
    August 2017
    July 2017
    June 2017
    May 2017

    Categories

    All

Powered by Create your own unique website with customizable templates.