A múltkor feltettem a kérdést, tényleg jobbnak kell-e lennem? Nekem a válaszom igen, ez magától értetődő volt egész életemben. De...
Mivel közgazdász vagyok, megtanultam, hogy „de" minden állíát sután jár, hogy minden relatív, hogy nincs abszolút igazság.
Nem is tudok átállni a nagy igazságokat osztók térfelére, mégha én is néha olyannak tűnök. A meggyőződésemet akarom átadni, de (megint de) tudom, hogy az én igazságom nem biztos, hogy a tiéd is.
Magam ellen szólok: mindenki azt akarja, jobb legyél; minden körülmény nehezedik, tehát a jobbá válás talán kiút; azonban valóban érdemes-e jobbnak lenni? Értékes a jóság? Megéri az energiabefektetést? És el lehet dönteni mindig, hogy mikor vagy jobb?
Erről a meggyőződésről, hajtóerőről, dilemmáról szól (részben) a Mo című regényem.

https://books.apple.com/hu/book/mo/id6458590003

Majd megírom azt is, hogy szerintem hogy lettem jobb a Happy Change könyvem teljes átdolgozása során. Hogyan bolondultam bele, váltam szenvedélyessé, megszállottá, miként hullámzott bennem a lángolás és a higgadt rendszerezés. Addig, amíg már kimondtam magamban: hátha nem vagyok jobb, az sem baj. És szerencsére elkezdtem közben azon is dolgozni, hogy elmondjam, leírjam, összeszerkesszem, hogyan ronthatunk el mindent ...​
(Az nagy megnyugvás, hogy legalább egy rossz tulajdonságomat meg tudtam változtatni.
Remélem :)

.Az egyik budai egyetemen vállalkozói verseny van. 7.-10-edikes iskolások alkotnak csapatot és fenntarthatóságot megcélzó ötleteiket csapatokban mutatják be. Az egyik prezentációban egy bizonyos háztípust és annak átalakítását is bemutatják, mint tervet. Elhangzik az előadó diákok szájából a „Kádár kocka” kifejezés. Meglepődöm. Nem gondoltam volna, hogy mai tizenévesek ismerik ezt a fogalmat. A különféle, a modern élet kontextusára utaló, terminuc technikusok között kakukktojásnak érzem, egy elmúlt kort idéz meg. Látszólag nem is vált ki értetlenséget, nemcsak a (közel) velem egyidős felnőtt zsűritagok és mentorok, hanem a csemeték között sem.
Akkor Sziszi bácsi is megnyugodhat, nem fog a fülsiketítő úrben lebegni.
Július 14., a Happy Change variációk megjelenése!
Remélem, azért nem lesz kötelező megint az idézett kifejezés által meghatározott épület falai között és a megidézett rendszerben élni...

​Uramisten!
Már megint egy könyv, amelyik okoskodik és megmondja, mit, hogy csináljak. Már megint az derül ki, jobbnak kell lennem valamiben, és nem vagyok az. Márpedig csakis rajtam múlik, hogy az legyek, mert minden lehetséges.
Mit állít a könyv? Azt, hogy a szervezeti változtatás során érdemes az emberek boldogságára is figyelni. Nem kötelező. Lehet máshogy is, de ez a könyv azt a hitet közvetíti, hogy nem érdemes. 
Nos. Te is tudod, én is tudom, hogy minden árunak vagy szolgáltatásnak a célközönségét meg kell határozni. Ha egy könyvet írsz, mert valami – tudás, történet, üzenet, ezek kombinációja – kikívánkozik belőled, ki ez a célcsoport? Ha horrort írsz vagy a veseműködés rejtelmeiről értekezel, netán főcsővezetékek működését elemzed, akkor könnyű dolgod van. Ám mit mondjál egy olyan könyvről, amelyik a szervezetek változásaival foglalkozik? 
Egyet garantálhatok, tőlem nem fogod azt hallani, hogy minden lehetséges és minden csak rajtad múlik. Ha ezt várod, csukd be a könyvet (mármint képletesen, mert e-könyv).
            Én arra jutottam, hogy nem is teszek úgy, mintha marketing törvényszerűségek alapján rád tudnék itt most mutatni, hogy ha ez meg ez vagy, akkor ez a könyv neked igazán fontos, akkor hidd el, ez aztán végképp neked szól! Annyit tudok mondani jó lelkiismerettel, hogy ha szervezetben dolgozol, ha vezető vagy, ha döntéseket hozol, vagy ha értelmes ember vagy, akit érdekel, hogy lehet szervezettebbé tenni a változások kezelését – olvasd el, amit írok. Mi baj érhet? Maximum elalszol és legalább hozzásegítettelek egy jó kis pihenéshez. Ám az is lehet, hogy találsz valami izgalmas gondolatot, valamit, amivel egyetértesz vagy éppen vitatkozol, ami cselekvésre sarkall, és elkezdesz valamit kipróbálni – az én gondolataim inspirálására.
A könyvben szereplő beszélgetőtársaim közbeszólnak:
Az Öreg: Akkor tehát, mondod, te inspirálni akarsz és ily módon a célcsoportod az, azok, akit, akiket inspirálni lehet. Hm, köszönöm, hogy segítettél, van benne valami. Akkor még azt mondd meg, mitől függ, hogy valakit lehet-e inspirálni. Ja, ez könnyű, mondod, ha nyitott és érdeklődő az illető, és keresi a választ bizonyos szervezési kérdésekre... Na, ez már kezd kicsit bonyolódni. Márpedig az is marketing alaptétel, hogy legyen egyszerű. Mi? Minden! 
Bambi? Szerintem ez nem ilyen egyszerű. A szervezeteket emberek alkotják és minden, ami emberekkel kapcsolatos, bonyolult. Azaz, nézőpont kérdése, ha távolról nézem, egyszerű, ha közelről, bonyolult. Ebbe most ne menjünk bele,majd később. Tudsz annyit várni? Akkor hurrá, a könyv célközönsége vagy, az, aki nem akar azonnali válaszokat, gyors megoldásokat, azzal egy hullámhosszra tudunk kerülni.
Dudu: A marketing alapokhoz visszatérve, az ideális fogyasztót kellene megtalálni. Most mit mondjak? 45 éves, nő, két gyermekes anya, középvezető, tud angolul és szeret sportolni? Vagy aki szereti az embereket? 
Az Öreg: azt is el kellene mondanom, mit várhatsz ettől a könyvtől, ha elolvasod? Például: azonnal tizenkét használható módszert próbálhatsz ki és mindenképpen legalább tíz százalékkal nő a személes hatékonyságod... Mire jó egy könyv? Elolvasod és megcsinálod a gyakorlatokat (ha vannak benne). Valamire következtetsz, egyetértesz vagy nem a szerzővel. Ha elkezded megcsinálni azokat, amiket írok, akkor jobb lesz neked? Remélem, igen, de garantálni nem tudom. Ha akarod, akkor viszont azt mondhatom, de igen, biztosítalak róla.
Dudu: És még boldogok is legyünk? 
Bambi: Mi a fene az a boldogság? Ráadásul, ha a munkahely vagy a munka kifejezéseket halljuk, sokszor ilyenek jutnak eszünkbe: időtlen robot, rabszolgaság, hazudni kell. Ja, egyébként is minden elpusztul hamarosan.
Az Öreg: A boldogság definíciója most nem annyira érdekes, mindenki értsen rajta, amit akar, de a szervezet akkor boldog, ha a benne lévő emberek azok. Az egyéni boldogság sok mindentől függ, arra képesnek is kell lenni, és itt a személyiségjegyek meghatározóak: mit lehet kezdeni azzal a vezetővel, munkatárssal, aki akkor se boldog, ha a cége 300%-kal túlteljesíti a nyereségcélokat, mert ő 310-nek örülne igazán; aki boldogtalan, mert ma csak 200 éhezőt tudott megetetni az intézmény, amelyik átlagban eddig csak 100-at tudott, de az illető a 210-zel jobban érezné magát; vagy azzal a valakivel, aki egy sikeres konferencia-előadás után sorban kapja a dicséreteket, gratulációkat, de ő azon kesereg, hogy az az egy ember, akinek a véleménye neki igazán számít, csak hümmögött és nem tűnt túl lelkesnek. Itt a szervezetnek változtatási teendője nincs sok, az illetők személyiségfejlesztésén lehet dolgozni, maguknak, ha akarnak, és ebben persze kaphatnak segítséget a szervezettől.
Dudu: És végül, mi is az a szervezet? Itt nem az emberi szervezetre gondolunk, hanem a munkavégzőre, és a rengeteg lehetséges tudományos meghatározás közül azt ajánlom, annyit vegyünk figyelembe, hogy minden (munka)szervezetnek tekinthető, ami 1) legalább két emberből áll, 2) munkavégzésre, tevékenységre jött létre, 3) kölcsönhatásban van a környezetével.
Bambi: Akkor már megvagyunk. Már csak azt kellene megmondani, mi az a változtatás. Talán eléggé pontos az a meghatározás, hogy a szervezeti változások közül a tudatosan végzett tevékenység változtatás. A CELP-M modell azt feltételezi azonban, hogy a változások embereket érintenek, tehát a szakmai, üzleti, folyamati változtatások emberekben fogalmazódnak meg, ők tesznek érte és értük van ez az egész felfordulás.

Itt az alkalom, hogy a változtatásról és annak szervezett és boldogabb munkahelyi megvalósításáról olvass, azzal dolgozz, ismereteidet, gyakorlatodat elmélyítsd, árnyald, pallérozd!

A kiadványokat itt tudod megrendelni a weblapunkon. Ennek a személyesség, mai divatos szóval élve kézművesség, és a függetlenség iránti igény az oka. A könyvterjesztési és egy-kilikkeléses internetes vásárlási iparágba nem kívántunk betagozódni. (Dobj egy üzenetet, ha ez mélyebben érdekel, itt most ezzel nem terhelünk bővebben).

Azonban így is néhány perc alatt rendelni tudsz és egy-két nap alatt pedig hozzájutni a könyvekhez, talán ennyi várakozás kibírható :)

Alább bele tudsz kukkantani a könyvbe, hogy ne érezd úgy, hogy zsákbamacskát árulunk.

Illetve elolvashatod, mit gondolunk a könyv fontosságáról, hasznáról. 


​happychange1_sampler.pdf

Kedves Mindenki! 

Ma öröm, boldogság, hívjuk bárhogy, önti el a lelkemet, szívemet, bármimet: megjelent a könyv és a munkafüzet!

A megjelenést Édesanyám születésnapjára időzítettük: egy szép kerek évfordulóra. Tiszteletem a könyv neki, akitől az életet kaptam. Habár nem vagyunk egy szakmabeliek, de egy családbeliek igen - és hiszem, hogy folytatom azt, amit ő nekem hagyományozott. Tiszteletem és köszönetem családtagjaimnak is, akik segítettek az alkotásban.

A tisztelet szól még a kollégáimnak, akik munkatársaim, partnereim, tanítványaim voltak az elmúlt sok-sok évben. Sokat kaptam és tanultam tőlük. 

Az alkotási folyamat olyan szempontból újdonság volt, hogy egy éve, amikor elkezdtem a munkát, teljesen mást írtam, aztán mikor év végén félbehagytam, majd nem sokkal rá folytattam, megint mást: akkor egy klasszikus tankönyv készült - források feldolgozásával és a saját modellembe illesztésével - amikor pedig egy hatalmas anyagnál tartottam, megint mást kezdtem el írni.
Az már az lett, ami most. A saját modell és anyag. Utána már csak azt kellett írni, rajzolni, szerkeszteni, változtatni, átírni sokszor. Köszönöm és tiszteletem azoknak, akik belenéztek az olvasópéldányokba és visszajelzéseket tettek.

Végül tiszteletem mindenkinek, aki vállalja a munkaszervezetekben a komoly, felelősségteljes, építő mindennapok fáradozásait, miközben kölcsönösségre, megbecsülésre törekszik. Sok ilyen embert ismerek. Hiszem, hogy a munka lehet nemesítő és végső soron boldog, minden nehézség ellenére. Hiszem, hogy ehhez továbbra is jó a munkahelyi közösség. Kell nagyon, sok és sokféle.

Ha ebben egy kicsi támogatást tudok adni a munkámmal, nekem már megvan a "happy change" faktor. 

Amit akartam, szerintem elmondtam.

Napok múlva megjelenik a könyv és a munkafüzet is. Illetve a könyv elektronikus példányát már néhányan olvasgatják. 
Talán összeállt, talán nem, miről van szó, de akkor most itt semmilyen komolytalankodás nem lesz, íme: 
​Köszönöm a figyelmet !

"- Praktikus-e ez a kiadvány?  - Igen!
- Elméletileg is megalapozott? - Igen!
- Elvezet a boldogsághoz, legalábbis a boldog változtatáshoz? - Ige…..!
n? Öööö…khm, az már attól függ, mire használod és hogyan, és persze attól is, hogy mit értesz boldogságon. Hogy én mit értek rajta, azt elmondom.
 - Önfejlesztő anyag ez? - Igen! A munkafüzettel együtt mindenképpen.
Ám nem egy, manapság divatos értelemben. Hiszen iparágak épülnek az emberek „fejlesztésére”, befolyásolására, sok esetben az önzést, a felületességet erősítve; a mindenki mindenre képes illúziót táplálva, az elmélyülést, komoly munkát, mások iránti odaadást gyengítve."

A Szerző ezt préselte ki magából, a marketinges mintha fintorogna, majd meglátjuk...
A naptárban bejelölték a július 14-ét.

Happy Change!