Itt az alkalom, hogy a változtatásról és annak szervezett és boldogabb munkahelyi megvalósításáról olvass, azzal dolgozz, ismereteidet, gyakorlatodat elmélyítsd, árnyald, pallérozd!

A kiadványokat itt tudod megrendelni a weblapunkon. Ennek a személyesség, mai divatos szóval élve kézművesség, és a függetlenség iránti igény az oka. A könyvterjesztési és egy-kilikkeléses internetes vásárlási iparágba nem kívántunk betagozódni. (Dobj egy üzenetet, ha ez mélyebben érdekel, itt most ezzel nem terhelünk bővebben).

Azonban így is néhány perc alatt rendelni tudsz és egy-két nap alatt pedig hozzájutni a könyvekhez, talán ennyi várakozás kibírható :)

Alább bele tudsz kukkantani a könyvbe, hogy ne érezd úgy, hogy zsákbamacskát árulunk.

Illetve elolvashatod, mit gondolunk a könyv fontosságáról, hasznáról. 


​happychange1_sampler.pdf

Kedves Mindenki! 

Ma öröm, boldogság, hívjuk bárhogy, önti el a lelkemet, szívemet, bármimet: megjelent a könyv és a munkafüzet!

A megjelenést Édesanyám születésnapjára időzítettük: egy szép kerek évfordulóra. Tiszteletem a könyv neki, akitől az életet kaptam. Habár nem vagyunk egy szakmabeliek, de egy családbeliek igen - és hiszem, hogy folytatom azt, amit ő nekem hagyományozott. Tiszteletem és köszönetem családtagjaimnak is, akik segítettek az alkotásban.

A tisztelet szól még a kollégáimnak, akik munkatársaim, partnereim, tanítványaim voltak az elmúlt sok-sok évben. Sokat kaptam és tanultam tőlük. 

Az alkotási folyamat olyan szempontból újdonság volt, hogy egy éve, amikor elkezdtem a munkát, teljesen mást írtam, aztán mikor év végén félbehagytam, majd nem sokkal rá folytattam, megint mást: akkor egy klasszikus tankönyv készült - források feldolgozásával és a saját modellembe illesztésével - amikor pedig egy hatalmas anyagnál tartottam, megint mást kezdtem el írni.
Az már az lett, ami most. A saját modell és anyag. Utána már csak azt kellett írni, rajzolni, szerkeszteni, változtatni, átírni sokszor. Köszönöm és tiszteletem azoknak, akik belenéztek az olvasópéldányokba és visszajelzéseket tettek.

Végül tiszteletem mindenkinek, aki vállalja a munkaszervezetekben a komoly, felelősségteljes, építő mindennapok fáradozásait, miközben kölcsönösségre, megbecsülésre törekszik. Sok ilyen embert ismerek. Hiszem, hogy a munka lehet nemesítő és végső soron boldog, minden nehézség ellenére. Hiszem, hogy ehhez továbbra is jó a munkahelyi közösség. Kell nagyon, sok és sokféle.

Ha ebben egy kicsi támogatást tudok adni a munkámmal, nekem már megvan a "happy change" faktor. 

Amit akartam, szerintem elmondtam.

Napok múlva megjelenik a könyv és a munkafüzet is. Illetve a könyv elektronikus példányát már néhányan olvasgatják. 
Talán összeállt, talán nem, miről van szó, de akkor most itt semmilyen komolytalankodás nem lesz, íme: 
​Köszönöm a figyelmet !

"- Praktikus-e ez a kiadvány?  - Igen!
- Elméletileg is megalapozott? - Igen!
- Elvezet a boldogsághoz, legalábbis a boldog változtatáshoz? - Ige…..!
n? Öööö…khm, az már attól függ, mire használod és hogyan, és persze attól is, hogy mit értesz boldogságon. Hogy én mit értek rajta, azt elmondom.
 - Önfejlesztő anyag ez? - Igen! A munkafüzettel együtt mindenképpen.
Ám nem egy, manapság divatos értelemben. Hiszen iparágak épülnek az emberek „fejlesztésére”, befolyásolására, sok esetben az önzést, a felületességet erősítve; a mindenki mindenre képes illúziót táplálva, az elmélyülést, komoly munkát, mások iránti odaadást gyengítve."

A Szerző ezt préselte ki magából, a marketinges mintha fintorogna, majd meglátjuk...
A naptárban bejelölték a július 14-ét.

Happy Change!

Kinyitom a gépet és nem hiszek a szememnek:

"Grandiózus! - írja az MIT SMR.
"Egyszerű és nagyszerű!" - így a HBR.
"Praktikus, könnyen érthető és azonnal használható" - ezt a Menedzser Magazin állapítja meg.
"Élvezetes stílus, átlátható és követhető szerkezet, felesleges tudományoskodás nélkül, de meggyőző elméleti megalapozottsággal" - fogalmaz a Közgazdasági Szemle.
"Nem bírom a lelkizést. Ám a kristálytiszta folyamatok mellett ennyi nekem is oké volt, sőt, rám is fért"- így az IT Magazin szemléje.

Elégedetten fekszem a kanapén. Arcom buddhoidan nyugodt, mosolyom visszafogott - egyszerre tükrözi a magamba vetett hitet és a világ alaptörvényeiről való biztos tudást - igaz ugyan, hogy csak egy kis pont vagyok, de az a pont nem akármilyen.

A fülemben megcsörren a telefon. Ijedten odakapok, a kisebbik nagylányom - a Leány - tartja a fülemhez a ketyerét.
- Már harmadszor hívnak, - mondja olyan hangsúllyal, amelyben egyszerre van benne az ingerültség és a másik reménytelenségébe tett csendes beletörődés. - Már megint a könyvedről álmodtál, mi... Ideje ráébredned a valóságra ! - Otthagyja a telefont és kimegy.  - Erről is írok benne... - mondom igyekvő hangsúllyal - ám ezt már nem hallja..

Megint itt egy kis részlet - emberek beszélgetnek szervezeti dolgokról.
Azt mondták, hogy ez a harmadik kötetből van.
Olvasom:


"Az érzelmekről
 
“hárman próbálják
érzelemringatásom –
én, nem-én, isten.”
 
AZ ÖREG:
 
Minden emberi közösségben (és a szervezetek ilyenek), jelen van egyszerre az értelem és az érzelem. Mindenre, amit teszünk, ami történik velünk, érzelmi reakció is keletkezhet. Bármennyire is próbáljuk technikai dimenzióban megfogni a szervezeti történéseket – feladatok, határidők, információcsere, kommunikáció, adminisztrációs szabályok és folyamatok, nem is beszélve az ügyfélkezelésről, a csapatvezetésről, mégiscsak mindennél számolnunk kell az érzelmekkel. Azok kötnek igazán össze bennünket, amennyiben a másikban felfedezünk számunkra valami fontosat. Ettől aztán jobb lesz az együttműködés. Ellenben szétszakíthat minket a saját magunk túlzott fontossága, a mások felénk irányulása és egy felsőbb szellem viszonyítási alapja.
 
A LEÁNY:
 
Ha egy közösség engem nem fogad el, akkor nem tudok ott jó munkát végezni. Ha viszont nem ismerik el mindazt, amit én jól teszek annak érdekében, hogy előre mozdítsam a közös eredményeket, akkor nem fogok ott maradni.
 
 
A FIÚ:
 
Bennem az erősödött meg, hogy elsősorban önmagamért vagyok felelős. Akár tetszik, akár nem, egy életem van és azt én nekem kell elsősorban szabályozni.
 
AZ ÖREG:
 
Ám nem éppen a saját magunk fontosságának tudata viszi túlzásba az érzelmeinket is? 
 
 
…….."

A következő lap nincs meg. Ellenben kezembe került még valami.
AZÉRT MODELLEZZÉL IS MÁR, ÖREG! - ezt egy post-it-ra írták, alatta egy ábra. Ez az első kötetből való, azt mondják.
Csatolom:

részlet egy hangfelvételből, amely valamilyen változásmenedzsment könyv (?) kapcsán született két, kezdetben higgadtan csevegő, majd egyre felszítottabb indulatba csapóan beszélgető szakember (?) között:

"Ember 1 (Sales-es?): Te fogsz beszélni a kiadványról. Mondd el a népnek, hogy mitől egyedi!
Ember 2 (Szerző) : Én írtam. Hosszú éveken át dolgoztam, ápoltam, fejlesztettem magamban, és...
E1: Ezt nehogy elmondd. Képzeld el, ha egy fércmunkának tartják majd, és kiderül, hogy éveken át írtad.
E2: Évtizedeken át (hangja elcsuklik)... 
E1: Látom, komoly érzéseid vannak vele kapcsolatban. Ebből átadhatsz valamit, az növeli a hitelességet.
E2: Mondjam azt, hogy elérzékenyülök, mert megírtam? 
E1: A szenvedélyt próbáld meg átadni, ami arra vezetett, hogy megalkosd.
E2: A szenvedély érdekel valakit? 
E1: Hatást kell gyakorolni! Ha közvetíteni tudod a lelkesedésed, a személyes érintettséget, hitet sugároz, az pedig előnyös lehet.
E2: Lehet?
E1: Ja. Hát hiteles emberből Dunát lehet rekeszteni.
E2: Én mitől lehetek hiteles, azon kívül, hogy arról hörgök, mi mindent jelent nekem, hogy ezt az anyagot megírhattam?!
E1: Anyagot? Miért ezt mondod? Ez nem tankönyv?
E2: Egy könyv és egy munkafüzet. A könyv olyan értelemben nem tankönyv, hogy tele volna mindenféle szakirodalmi hivatkozással, a munkafüzet viszont arra jó, hogy végigcsinálhassuk vele mindazt, ami a könyvben elméletben le van írva.
E1: Várjál már, ez túl bonyolult. Miért nem raktál bele mindent egy könyvbe? Minek kettővel vesződni?
E2: Tudod, más a műfajuk, az egyik leíró, a másik gyakorló... Ja, és van még egy kiegészítő füzetecske, amelyben három ember beszélget ...
E1: Jól van , ne folytasd, csak nehogy erről kezdj el beszélni, mert elalszanak az első mondatnál. Egyáltalán mi a túróról szól az a valami?
E2: A szervezeti változtatásról.
E1: Jézus Isten! Nem tudtál valami izgalmasabb témát kitalálni? 
E2: Nekem ez elég izgalmas.
E1: És az olvasónak? Annyira száraz a téma, hogy látom, amint a fejére esik a kötet, mikozben a kanapén olvassa, és betörik a homloka.
E2: Ha kindlen vagy ipaden olvassa, akkor nem.
E1: És kinek kellene ezt elolvasni? Ha azt mondod, mindenkinek, felnégyellek.
E2: Most mit idegeskedsz? 
E1: Azon, hogy a saját begyöpösödött agyaddal gondolkozol, nem a fogyasztóéval. Tedd nekik izgalmassá, érdekessé, értékessé! Ébressz bennük vágyat, akarják olvasni!
E2: És gyakorolni... Az a lényegesebb talán...
E1: Tehát az a legfontosabb üzeneted, hogy tudnak gyakorolni? A holtfáradt emberek, akik munka után örülnek, ha fedettpályás kalaplengetésen kívül nem kell semmit csinálniuk, pláne gyakorolniuk...
E2: A gyakorlás a munkájuk része...
E1: Mitől lesz nekik értékes? Mi az, amit más nem tud? Mitől érdekesek a te gondolataid...
E2: ...és modelljeim..
E1: Szent Isten!
E2: ...és gyak... bocsánat... feladataim...
E1: Állj már le ezzel a sok semmitmondó, érdektelen részlettel. Te nem tudod magadat eladni ! 
E2: Ö... ö...
E1: Mondj már valami értelmes indokot, hogy mitől lesz vonzó ez a cucc !
E2: Én hiszek benne!
E1: Miben?
E2: Hogy  az emberek jobbak lehetnek tőle.
E1: Nem bírom !! Áááááááááá! Voááááááá !!!

(.....dulakodás, bútortárgyak felborulása, kiáltozás, sikítás hallatszik.)

(A folytatásban kiderül, jelentkezik-e még a Szerző (?)