VISELKEDÉS

Egy bizonyos nemzet fiainak/lányainak viselkedéséről lesz szó és a neveltetés egyik kulcs-intézményéről, az iskoláról. Is.

A minap egy kisváros polgármestere elnézést kért a lakóktól a településen zajló állapotok miatt, tudniilliik egy bizonyos nemzet sarjai rendszeresen pusztító viharként csapnak le rá minden nyáron. Az elöljáró az illető ország vezetőihez fordult segítségért.
Aki megfordult nyáron valamelyik déli üdülőhelyen, vagy éppen egy kelet-európai főváros bulinegyedében, találkozott már ennek a dicső nemzetnek fiatal képviselőivel, akik nem restek minden lehetséges gusztustalanságra, ha el akarják magukat engedni.

Ebben az országban a gyerekeket nem fegyelmezik, ennek a következménye látható, ha beszabadulnak valamilyen (nyaraló)közösségbe (is). Itt az iskolai autonómia is magasabb fokú, mint mondjuk nálunk. Egyes szakemberek szerint az iskolai önállóság szabad és felelős polgárokat nevel. Van olyan szakember is, aki szerint a nevelés, úgy ahogy van, felesleges, elég szeretni és támogatni a gyerekeket.

Akkor hogy alakul ki az a viselkedés, ami mégis csak elfogadható egy bizonyos tágabb közösség számára? A nemzeti kultúrában mitől alakul ki egy viselkedésforma? Ez érdekes kérdés a szervezetek életében is, ahol szintén arra törekszenek a vezetők, hogy valamely követendő viselkedéskészletet fenntartsanak.

Nem tudom, hogy a szabadság és a szeretet elegendő-e ehhez. Te mit gondolsz? Megtiszteltsz, ha elmondod.