EGY HAJÓBAN A HAJÓTÖRÉS FELÉ

Ez igaz-e: ha egy hajóban evezünk, csak akkor kerülhetünk el egy hajótörést, ha együttműködünk - egy rendszert alkotunk?

Tegyük fel, hogy van egy rendszer hazánkban, amely mindannyiunkat érint és ezért együtt ülünk a hajóban.
Tegyük fel, hogy erről a rendszerről mindenki tudja, hogy minden elemében problémás, és egyáltalán nem alkot rendszert, amennyiben együttműködés a rendszerelemek között csak véletlenszerűen, illetve öntörvényűen jön létre.
Tegyük fel, hogy ez a rendszer refeudális, ezt mindenki tudja és érzi.
Tegyük fel, hogy erről nagyon eltérő mértékben beszéltünk őszintén és még kevésbé cselekedtünk ennek megfelelően.
Tegyük fel, hogy a diszfunkcionalitás már áttörte a határértéket és robbanás előtt (közben? után?) vagyunk.
Tegyük fel, hogy mindenki tudja, a rendszer sem nem ügyfélközpontú, sem nem emberközpontú, hűbérurai maguk is tönkremennek benne.

Ezek után egyértelmű, hogy sürgősen változásoknak kellene megtörténniük, nem? Tegyük fel, hogy racionálisan mindenki tudja: így, ebből hajótörés lesz, ám akik ezt akarattá tudják fordítani, még nem érik el a határértéket.

Itt kellene egy adásszünet: akik akarnak és tudnak tenni, egyezzenek meg a minimumban és azonnal fordítsák akciókká.