Change Clinic Blog
A vírushelyzet képünkbe, gyomrunka, agyunkba, lelkünkbe robbant. A változások tengerében is a legfontosabb változási helyzet keletkezett. Másfél évtizede különböző szervezeti környezetben tanított, alkalmazott modellünket csapatunk, partnereinkkel folytatott megbeszélések, műhelyek során megkisérelte alkalmazni a 2020-as évet nagyrészt jellemző brutális változási helyzetre. Egy első közelítésű diasorban foglaljuk össze a gondolatainkat: - először a modell általános elemei, majd annak alapján a vírushelyzetre alkalmazása következik. A kedves olvasót kérjük vegye figyelembe a kvöetkező kiegészítéseket: 1) nem állítjuk, hogy a változásmenedzsmentnek nincs más, akár ennél jobb modellje (nem ez a lényeg) 2) nem használjuk a "válság" kifejezést, mert mintahogy a szakmánkban devalválódott a "coach" fogalma, ugyanez történt most a fenti kifejezéssel tágabb környezetben 3) feltételezzük, hogy az érzelmi-pszichológiai károk súlyossága és kiterjedése jelenleg jéghegy csúcsaként látszik A bejegyzést frissítjük és az észrevételeket, gondolatokat megköszönjük
0 Comments
4/14/2020 0 Comments PORTRÉ A PROSPERÁLÓ VÁROSRÓLAz Amszterdam stratégiai, doughnut economy - alapú fejlesztését megalapozó projekt egyik eredménye a prosperáló város portréja (korábban már több más város fejlesztésénél is kipróbálták e gyakorlatot). Arra a kérdésre keresték a választ: Hogyan lehet a város és lakói gyarapodását az embersigé jólétét és a planéta egészségét figyelembe véve elérni? A portré, amely kirajzolódik, négy részből áll. Mindegyiknél alapelv volt a fánkban (vagy gyűrűben, vagy bagelben :) maradás a városi kimeneteket össezahngolva a globális kihatásokkal. A megfogalmazott célokat a rendelkezésre álló statisztikákkal próbálták alátámasztani és újrafogalmazni. A portré megjeleníti, mit jelent a városi prosperitás társadalmi és ökológiai elemeket, helyi örekvéseket és globális felelősséget ötvözve. Kapcsolatot, keretet teremt a különféle szereplőknek és érdekeknek. Egységes módon tárja fel a város mélységeit, kapcsolódásait, megfontolásait, aggodalmait, szinergikus akciókat alapoz meg. Azonosítja a városi innovációkat és azok kiaknázási lehetőségeit. Mérhetővé teszi a 21. századi prosperálást. A következő kérdésekre próbáltak választ kapni: 1) Mit jelent az amszterdami lakosoknak a prosperálás? 2) Mit jelent, hogy a város a környezeti határait nem átlépve gyarapodjon? 3) Hogyan tudja a város respektálni a bolygó egészségét? 4) Mit kell tenni, hogy Amszterdam tekintettel legyen az emberiség jólétére is? A kérdésekre a következő összegzések születtek: (lásd előzmény bejegyzéseinket: Fánkváros és Prosperáló fejlesztés Amszterdamban) (az eredeti bejegyzésben megtalálható a teljes programismertető angolul) Utalva a néhány nappal ezelőtti - fánkváros - bejegyzésre, kezdjük el ismertetni, hogyan gondolták ki Európa egyik legnépszerűbb fővárosának fenntartható fejlesztését (a Doughnut modell alapján).
Tehát a külső gyűrű határa az a kilenc elemből álló feltételrendszer, amelynek meg kell valósulnia ahhoz, hogy az életfeltételeket természeti szempontból ne fogyasszuk el (ha túllépünk e szélen, a környezeti feltételekből "harapunk ki"). A belső határ pedig az a szociális alap és életszínvonal, amelyet mindenki állampolgári jogon kell, hogy birtokoljon (ha lepottyanunk erről a belső szélről, az emberek életének minőségét éljük fel). (Lehet, hogy nem donátnak, hanem bégelnek kellene nevezni a modellt magyarul? ) A prosperáláshoz, a terv szerint minden lakosnak egészségesnek, kompetensnek, összekapcsoltnak és felhatalmazottnak kell lennie. Az egészségességet az élelem, víz, egészségügy és lakhatás minősége jelenti. A kompetencia eszközei az oktatás, energia, jövedelem és foglalkoztatás. Az összekapcsolódás elemei a mobilitás, közösség, digitalizáció és kultúra. A felhatalmazás komponensei a társadalmi tőke, politikai beleszólás, diverzitás, béke és igazságosság. Ezeket a terüelteket hét, az egyes körzetekben az önkormányzati stábok és a lakosság részvételével megtartott műhelymunkák is segítettek pontosítani. A célokat mérhetően is megfogalmazták. Ami a környezeti kérdéseket illeti, a már korábban rögzített tervekben szerepel, hogy 2030-tól nem közlekedhet benzin- vagy dízelüzemű gépkocsi és motorbicikli a városban. A körkörös gazdaságot (nagyon leegyszerűsítve: a termelt javak élethosszának maximalizálást és a hulladék minimalizálást és mindennek a visszaforgatását), írja a mostani anyag, legkésőbb 2050-ig meg kell valósítani. Egy mutató: a széndioxid kibocsátás csökkentése az 1990-es szint 95%-ára (az épületek, közlekedés, elektromosság, ipar és kikötő fejlesztésekkel). A projektben foglalkoznak a környező világra gyakorolt esetleges negatív hatások ellensúlyozásával. A város kikötője a világ 5 legforgalmasabbja közt van, a kakaóbabnak legnagyobb importőre. Az ennek kitermelése során fennálló igazságtalanságokat a város innovatív, méltányos üzleti gyakorlatokkal ellensúlyozza (átlátható ellátási lánc, fair chain - a termelt értékből minél több maradjon a kitermelés közelében, alapanyagok kutatása, amelynek kitermelése során nem alkalmaznak gyermekmunkát, a beszerzésekben a környezetbarát alapanyagok kötelezővé tétele stb). Az egyes célokat hatás szempontjából globális, nemzeti, városi, környéki és lakóházi viszonylatban elemezték. A fánk-gazdagág modellt a változási közvetítők (kisvállalkozások, közösségek, lakossági csoportok, vállalatok, kormányzat, oktatási intézmények) bevonásával dolgozták ki és ültetik át a gyakorlatba... (a modell ismertetését folytatjuk....- emlékeztető: az előző bejegyzésben szerepelt az angol nyelvű összefoglaló) 4/8/2020 0 Comments FánkvárosAmszterdam fánkváros lesz. Hogy az micsoda? Kate Raworth 8 évvel ezelőtt mutatta be a fenntartható fejlődést lehetővé tevő doughnut economy modellt. A magyarul fánk- vagy gyűrűbe zárt gazdaság néven megismert modell lényege, hogy addig terjeszkedik a növekedés, amennyiben a természeti (föld, víz, levegő) lehetőségek engedik. Amennyiben a donut fánk, akkor hívhatjuk így a modellt, de a gyűrűs felépítés talán jobban kifejezi a lényegét. Kapcsolódó modellek a nem-növekedés és a körökörös gazdaság. A természeti adottságok mellett további tényezőket, egészség, oktatás, lakhatás, szociális jóllét, stb is figyelembe vévő eszközrendszer kulcseleme, hogy ne a (hagyományos értelemben vett gazdasági) növekedés, hanem a prosperálás legyen a lényeg. Soha nem lehet valami aktuálisabb. És Amszterdam városa ma bejelentette, hogy a modell alapján tervezi fejlesztési koncepcióját. Ez a modern 21. századi gondolkodás, hirdetik, rendszerek összefüggéseiről, fenntartható kihívásokról szól. Majd apránként ide fordíjuk magyarul a projekt ismertetőjét, addig itt elérhető az angol nyelvű összefoglaló.
Átlagember vagyok. Nincs politikai, szakmai és szervezési befolyásom a vírusjárvány kérdésében. Próbálom a személyes felelősségemet átélni és annak megfelelően cselekedni.
Átlagember vagyok. Az érzések, többnyire negatívak, letaglóztak, elárasztottak, megtörtek és kiköptek és megpróbálom tartani magam, hogy tovább tudjak élni másokkal együtt. Átlagember vagyok. Gondolkodom, mint mások. Nincs több a fejemben, és ömlenek rám is az információk, próbálom feldolgozni, értelmezni. Megértettem, mi lenne a javasolt. Néhány nappal ezelőtt leírtam, én hogy értem. Nem én találtam ki, de azonosulni tudok vele. Arról is írtam korábban, magamnak hogy vontam le azt a következtetést, hogy amit korábban is vallottam, hogy semmi sem oly egyszerű (lásd egy közösségi médián a bemutatkozó mondatomat, ami néhány éve ott szerepel: "would that it were so simple" - "bár volna oly egyszerű" - akik a programjaimon részt vesznek, tudják, hogy ez idézet és hogy honnan vettem...) A nemzetközi koordinációról: a tegnapi ENSZ munkacsoport akcióterv is ezt sürgeti. Ámde azt látjuk, hogy jelenleg a védekezésben a szűkös erőforrásokért folytatott élet-halál harc zajlik - és a koordinációt néhány országban nemzeti szinten sem sikerül megvalósítani. A nemzetközi egészségügyi koordinációban viszont az a szervezet kellene hogy vigye a prímet, a tervek szerint, amelyiknek igen ellentmondásos volt a szerepvállalása az év első negyedévében. A kommunikációról: bizonyos kérdésekben a felelősöknek el kellett dönteni, mit miért mondanak az átlagembereknek (nekem), és annak mi lehet a következménye. Gondolom, nehéz lehetett eldönteni, mit mondjanak a követendő eljárásokról pl. a tesztelés vagy a maszkviselés esetében, mikor látható, hogy egyikből sincs elég. Az átlagember arra is érzékeny, ki mit kommunikál: például ha egy nemzetközi szakmai szervezet, amelyik az elmúlt negyedévben, az átlagember számára is követhető módon nagyon sokféle és egymással nem összehangban lévő üzenetet, kijelentést tett és a cselekedeteinek megitélése enyhén szólva kétséges - ma talán hiába riogatja az embereket azzal, hogy be fog robbani a vírus terjedése. A szektorok és a szereplők közötti együttműködésről: az állam, a magánvállalatok és a civil szervezetek együttműködése nyilvánvalóan nem megkerülhető a továbbiakban sem. Érdemes összeszedni, hogy mi kell ahhoz, hogy nemzeti kérdésekben közösen tudjanak gondolkodni. Arról nem is beszélve, hogy ez nem elég, mert globálisan is ezt kellene tenni. Az átlagember reményt próbál meríteni valamiből. Istenhitből, tudományból, történelemből, közösségből, családból, barátokból, a magában lévő szeretetből. Ami nekem reményt ad, az a rengeteg jó, amit most tapasztalok egyes emberek és közösségek részéről. Emberek, akik a betegekkel és a különösen veszélyeztetekkel törődnek, foglalkoznak, önmagukat feláldozva. Emberek, akik az átlagembert ellátják, kiszolgálják vagy védik. Emberek, akik a szakmai, társadalmi és gazdasági, megoldásokon gondolkodnak. Műhelyek, amelyek összefogtak és együtt fejlesztik tudásukat és termékeiket a védelmünk érdkeében. Közösségek, amelyek támogatják a rászorultakat és egymást. Emberek, akik tanulnak - például pillanatok alatt digitális munkamódba álltak át. Fapadosan, de mégiscsak gombnyomásra. Ez igazi kulturális változás. Én ezt fogom erősen figyelni, milyen biztató jeleket látok és javasolok e téren. Az átlagembernek reményt adnak az átlagemberek. 3/30/2020 0 Comments Búcsú az egyszerűségtőlKényszerből történő, negatív eredőjű változás. Ami történik a vírusjárvány kapcsán, a külső hatás okozta rendszerszintű változás példája.
Emberek halnak meg. A gyász ideje ez. Sokan segítenek, gyógyítanak, támogatnak, védenek, hogy meg tudjunk maradni, túlélni, átvészelni. A köszönet és hála ideje ez. Sokan már elvesztették megélhetésüket. Mások próbálnak fennmaradni, kihúzni. A bizonytalanság, a félelem kora. Az egész világon ugyanúgy a bőrünkön érezzük, a húsunkba vág, semmi sem elvont, nem másokkal történik. Érintettségünk az elesettség, tehetetlenség mértéke, minősége eltérő. A részvétnek ideje van. Az érzések egész testes-lelkes katarzisa, és a hit átélése is időszerű. Ezután a gondolkodás is következhet. Ha azt látjuk, hogy tudósok, kutatóműhelyek, projektek, szimulációk, emberek és csoportjaik hosszú évek óta megállapították, kimutatták, leírták, bemutatták, szemléltették, előadták, eljátszották hogy ez fog történni, hogyhogy megtörtént? Miért nem figyeltünk, hallgattunk rájuk? Miért nem tettünk a megelőzésért, a felkészülésért ? Nem tudtuk, nem értettük, nem hittük, nem gondoltuk. Ezek a fokozatok. Mármint a jóindulatú verziók, rosszindulatúból is elég sok van. Talán következtethetünk néhány dologra. A szakmák egymás iránti becsületében léphetnénk előre - és elhihetnénk például annak, amelyik az egészségünkkel foglalkozik, amit mond. A kommunikációban, ami eláraszt minket, törekedhetnénk arra, hogy egyértelmű és célzott üzeneteket küldjünk az érintetteknek. Az együttműködésben nem kerülhetjük meg a szakmák és az országok közötti stratégiai koordinációt , amelyik a közös lépéseket vázolja fel és irányítja. Szintén elengedhetetlen az állami szervezetek, magánvállalatok és civil szervezetek közös munkája. Mindezekhez bizalom kell, sok sok, sokkal több, mint ami most van. Felelősségünk egyetemleges. Hatóerőnk nagyon eltérő. A most kis pontként fegyelmezettségükben felelős emberek a nagyobb hatáskörrel rendelkezőktől iránymutatást, együttműködést várnak. És kezdeményezést a történtek feldolgozására, és a rendszer-szintű változásoknak a meghatározására, elindítására. A világ nagyon bonyolult, a rohanást nem tudjuk már követni. Elsodort, felemésztett, eltárgyiasított. Ha az üzenetekből, a helyzetekből, a világ történéseiből, magunkból, másokból az egyszerűséget kedveltük felfogni, ha efelé sodródtunk, erőt vehetünk magunkon és foglalkozhatunk újra az összetettséggel, a bonyolulttal, a nem sematikussal. A közösségi médiában is. Egymás közelsége nélkül nem tudunk fennmaradni. A társadalmi távolságtartás, magyarul az egymástól elkülönülés felemészt, egymás melege, a közösség jelenléte nélkül nem létezhetünk. 8/8/2019 0 Comments HITELESSÉG ÉS MONDANDÓha azt mondod, amit hiszel
ha elhiszik, amit mondasz ha megteszik, amit mondasz ha azt teszed, amit mondasz ha azt teszed, amit hiszel először azt mondod, amit szerinted mások hallani akarnak majd ezt finomítod, tökéletesíted aztán ha sokat tapasztaltál és alkalmas vagy rá, sejtéseid lesznek és utána ezekről elejtesz néhány fésületlen szót végül talán kialakul a mondanivalód ez kiáramlik belőled és beszélsz, bár nem mindig tudod, kinek akkor is mondod 8/7/2019 0 Comments ERŐA szervezeti politizálás mindennapos, bárhová is tévedünk.
Ez az erő birodalma: aki ebben ügyes, érti, érzi a hatalmi viszonyokat; tisztában van a formális és informális befolyásolással, bírja a manipulálás technikáit. Tudnak várni, kombinálni, ha arra van szükség, vagy kiméletlennek, ha kell, azaz érvényesíteni az erejüket, úgymond. Elhallgatások, hátsó szándékok, a teljesítmény félre- és átértelmezése, a munkatársak felhasználása, az információk szelektív kezelése - mindenkinek ismerős, ugye. A vélt vagy valós kompetenciából adódó fölény, a divatszakmák művelőit sztároló és elkábító mechanizmusok, a digitalizáció fejleményeitől új erőre kapó eredményességi, hatékonysági követelmények. A felettesnek kijárhat a tisztelet. Ha a hatalommal él, és nem hatalmaskodik (a kettő közti különbséget sokan nem is értik, mert nem tapasztalták), annak esetében maradhat is. Ám azt ki is kell érdemelni. A szervezeti politizálásnál a viszonyulások nem az érdem vagy a szervezeti egyeztetési protokollok szerint, hanem az erőviszonyok alapján alakulnak. Ebben nincs semmi tisztelnivaló. A "nyomjuk le a torkukon", az "úgyis csak az erőből értenek", az "így van, mert én mondtam", a "hagyom, hogy jó legyen neki, amíg nem tesz nekem keresztbe" világában meg tudjuk magunknak magyarázni, miért közreműködünk, amíg azt gondoljuk, nekünk is az a jó, ami történik. Ha az előbbi kijelentések nem elszigetelt botlások, hanem normák lesznek (gondolkodásban és viselkedésben), ott érdemes megállni és elgondokodni. A szervezeti politizálás az önérdek (egyéni vagy csoport- egy szervezeten belül; adott szervezet egy ágazatban, és így tovább) maximalizálásra alapszik és ezért ma már korszerűtlen. Nem bírjuk energiával, erőtartalékaink kimerülnek, túl nagy az entrópia. Bármennyire fáj, a világ összes kérdése ma már csak együttműködésben, a részleges önérdek-feladásban, tiszta közös gondolkodásban és cselekvésben válaszolható meg. Kulturálisan másra van szüksé:, valódi, nyitott, tanuló együttműködésre, megosztásra, kölcsönös tiszteletre érdemek szerint. Az igazi erő az efelé fordulásban van. 7/25/2019 1 Comment AZ ELÉG JÓ VEZETŐEgy kedves partnerem megkérdezte, hogy lesz belőle jó vezető.
Ez a kérdés leizzasztott. Mivel az életem jelentős részben e kérdés körül forog, elméleti és gyakorlati értelemben is, hozzávetelőgesen azt jelenti, hogyan kell élni. Ezért feltételes módban tudok róla gondolkodni, mintha megkérdezte volna valaki - többszörös áttételben. Tehát, ha azt kérdezném magamtól, hogy lehetek jó vezető, a következőket mondanám: "Először is megpróbálnék ember maradni, a szervezeti életben sokszor előforduló embertelenség közben is. Azt gondolnám, akkor vagyok jó, ha eredményeket érek el a munkatársaimmal. Ezen eredmények elérése közben az embereket szeretném viszonylag épen megőrizni. Úgy vélném, sok vezető eredményeket ér el, keményen, fókuszáltan, politizálva, az embereket demoralizálva és elbizonytalanítva - ezt nem tartanám magamra nézve követendő példának. Igyekeznék nem eszközként tekinteni csupán a munkatársaimra, még akkor sem, ha néha magamat eszköznek vélem. Fontosnak tartanám, hogy képes legyek látni valami képet, állapotot, jövőt és odavezetni másokat. Legalább is többnyire. Állást foglalnék, döntenék, de véleményt igényelnék. És persze engednék másokat is dönteni és vezetni. Határaimat próbálnám megérezni, csakúgy, mint a szervezeti komplexitást és hogy hol vannak a kapcsolódások struktúra, folyamat és feladatelemek, belső és külső környezet között. Ezeket és magamat igyekeznék kontrollálni. Igyekeznék konstruktív lenni. Felelősséget vállalnék a rám bízott erőforrásokért és támogatnám az emberek kapcsolódásait, együttműködését. A hatalommal megpróbálnék élni, de nem hatalmaskodni. Közösséget építenék, megélt értékek és átélt problémák alapján. Azt tartanám jónak, ha hiteles lennék, azaz valami miatt elismernének. Ennek egy része feltétlenül a szakmaisághoz kötődik - másik része pedig az összes többi kérdéshez. Kellene, hogy tudjak bánni az emberekkel - már többnyire, mindenkivel nyilván nem tudnék ugyanolyan mértékben. Igyekeznék sokszínűen és szakszerűen kommunikálni, elérhető lennék és válaszképes - és lennének jó kérdéseim. Megosztanám, amit tudok és gondolok, de nem terhelnék azzal másokat, ami nem az ő felelősségük. Folytonosan tanulnék és másokat is támogatnék ebben. Nem keresnék divatokat, trükköket, látványos eszközöket, nem kezelném az embereket. Foglalkoznék velük és elfogadnám, hogy ez nem egyszerű, hanem fáradságos és nehéz. Már miért lenne könnyű? Aktivizálnék, ha kell, még akkor is, ha én lemerülőben vagyok. Elfogadnám, hogy nem lehetek tökéletes, az elég jó az elég." Mindennel tudnék vitatkozni, de valami ilyesmit vallanék mégiscsak. Kedves valaki, ha megkérdeztél, és megkérdeznél, íme, ebben tudnék veled közös hitben, aprólékosan, szisztematikusan, élvezettel munkálkodni. 7/3/2019 0 Comments TÁVIRAT A JÖVŐBŐLVisszamentem a múltba - fiatalságom hajnalában találtam magam. Érkezett egy távirat a jövőből, magamtól. Kibontottam, közben azt dünnyögtem, na megint egy prédikáció. Ezt olvastam: "Ha neked szooloo listaakkal talaalkozol a koezoesseegi mediaaban, mindig arra gondolj, mieert eppen annyi amennyi, ees tudsz-e valamit hozzaadni vagy elvenni. Mivel sohasem fog senki teljesen elfogadni, ne toerd magad annyira azeert, hogy olyan leegy, amilyennek maasok laatni akarnak, ahogy te gondolod. Mindenki szabad akar lenni, aam megtartani csak a koezoesseeg tud - vigyaazz raa, mint a kincsre - add hozzaa, amit tudsz. Az intoxikaacio semmilyen formaaja nem tesz szabaddaa. Aam mindezeket biztos tudod ees most befejezem az okoskodaast."
Hogy ez mi volt, azóta is azon gondolkodom a múltban és a jelenben is... |
Author
Szöveg: Archives
August 2023
Categories |
A szerző: Nagy Péter bemutatkozása |
© COPYRIGHT 2023. ALL RIGHTS RESERVED.
|